A francia zarándokút Le-Puyben kezdődő szakasza arról nevezetes, hogy folyamatosan változó tájakon vezet keresztül. Aki szereti a természetbeli változatosságot, annak ajánljuk ezt a szakaszt.

Saint Privat d'Allier-be vezető út

Velay-ben megcsodáltuk a vulkáni tevékenység monumentális maradványait, vulkáni eredetű hegyeken és folyóvölgyeken keltünk át, miközben gyönyörű települések vártak ránk hegytetőn és völgy mélyén, igaz, a gyakran meredek kaptatók és lejtők nehezítették a haladást.

Bazaltorgona Velay-ben

A következő néhány napban a Margeride vidéken keltünk át, amely átmenetet jelent a vulkáni hegyek és a következő tájegység között, így lankás dombok és völgyek határozzák meg az út atmoszféráját.

Saugues látképe

Ezután értünk fel az Aubrac fennsíkra. A táj ugyan dombos, de folyamatosan 1000-1300m tengerszint feletti magasságon haladtunk, így a ritka növényzet és a folyamatosan szeles időjárás hűvösebb közérzetet nyújtott. Nem volt ritka a hajnali pára és dél, és az éjszakai lehűlés sem, de nekünk mindez jól esett a korábbi hőség után.

Az Aubrac fennsík - alföld 1000m tengerszint feletti magasságon

A fennsíkon egyébként szórt kőkerítéssekkel szegélyezett legelők között haladtunk, hol magunkban, hol tehéncsorda közepén, és a táj folyamatosan gyönyörű kilátással jutalmazott minket.

Látkép az Aubrac-fennsíkon

Amikor éppen kezdtük volna megunni a fennsíkot, az út a Lot folyó irányába vezetett, ahol középkori városkák vártak ránk, ahogy egyik patak völgyéből a hegyeken át a másik folyócska völgybe értünk. Ezen a szakaszon úgy éreztük, megállt az idő, és a középkor hangulata romlatlanul várt ránk a kővárak, gótikus templomok és várfalak díszítette települések között.

Estaing

Estaing

Estaing

A Lot folyót többször kereszteztük, hol hidakon, hol kalandosabb módon. A zarándokok korábban valószínűleg a Lot mentén haladtak előre, míg a mai Jakab út számos kerülőt tesz, így például útba ejti Figeac városát a Celé völgyében.

A Lot völgye

Ezután értünk el a Quercy-mészkőhegységbe, ahol a karszt-hegység természeti szépségei tették újra változatossá a gyaloglást. A nemzeti parkban vezető út önmaga is egy természeti csoda, de nem árt, ha a zarándok elegendő ivóvízzel készül a szakaszra, mert a víz ritka és értékes kincs ezen a szakaszon.

A karszt hegység szépsége

Karszt hegységben vezet az út

Ezután értünk át Gascogne-ba, a dél-francia éléskamrába, ahol kukorica- és napraforgóföldek váltogatták egymást, majd gyümölcsösök következtek és legelők.

Gascogne - a francia Kis-Alföld

Napraforgóföld Gascogne-ban

Ahogy közeledtünk az út végéhez, újra dombok közé értünk, Béarn-ba, ahol felkészülhettünk a ránk váró hegyi szakaszra.

Béarn - egyik dombról a másikra

Míg végül elértünk a Pireneusokba, a hatalmas és vad hegyek lábához.

A Pireneusok lábainál