2012 július
Kalandos élmények a zarándokútról letérve
Mi történt, amikor megközelítettünk a bikát?
Lassan, megfontoltan haladtunk, kézközelben tartva, de nem nagyon mutogatva a fegyvereinket, közben a gazda magabiztos hangján beszéltünk állattartásról, tejhozamról, és a válság hatásáról a húsiparra, és így haladtunk lépésről lépésre. A bika enyhe unalommal figyelt minket, és ahogy távolodtunk, rájöttünk, hogy sikerült elkerülnünk, hogy feldühítsük. Elhaladtunk anélkül, hogy felpattant volna, majd amikor elhaladtunk előtte, és elkezdtünk visszatekintgetni, láttuk, hogy most már annyira sem vagyunk számára érdekesek, mint amikor elmentünk előtte, így komótosan haladva hagytuk magunk mögött a bikát, hogy egy tehéncsorda közepén landoljunk.
Bátorságpróba Aubrac-bikával
Az Aubrac-marha gyönyörű állat, a tehenek bársonyos, barna szőrűek, a bikák méltóságteljes, tiszteletet parancsoló állatok. Az Aubrac-hegységben nyáron szabadtartásban legelnek, így húsuk is drágább, mint a hagyományos módon tartott marháké. Tavasszal hatalmas népünnepély keretében kihajtják őket a mezőkre, ahol késő őszig csordákban legelnek. Rengeteg marhával találkoztunk, gyönyörű állatok, de néhány alkalommal közelebbről kellett megnéznünk őket, mint szerettük volna.
A vándorút ugyanis gond nélkül keresztülvisz zárt legelőkön, mindössze a marhakaput kell kinyitni, és ha kétségünk lett volna, általában a kapura ráfestették a fehér-piros túrajelet.
Hangulatjelentés középkori városokból
Elhagyatott utcák, csend, meleg és kabócák zenéje fogad, amikor betérünk az út menti, mindössze néhány házból álló dél-franciaországi falucskákba. Kopottas kőházak, kívülről néhol felújítva, de mintha nem sok minden változott volna azóta, amióta itt állnak. Nem ritka az 1600-as években épült ház, bár a modern nyílászárók felújításról tanúskodnak.
A svájci Szent Jakab út
A kihívásokról, például a szállások árairól már volt szó, alább a svájci Jakab-út általános jellemzése.
A hivatalos út, amelyre Ausztria felől Einsiedeln-nél térünk rá, Einsiedeln-től Genfig kb. 300km. Ehhez adódik kb. 100km, amely Feldkirch és Einsiedeln távolsága.
A gevaudan-i bestia
1764 és 1767 között hatalmas szörny tartotta rettegésben a vidéket. Egy óriásira nőtt farkas marcangolt szét rengeteg asszonyt és gyermeket. Ebben az időben nem volt tanácsos estefelé egyedül sétálni, mert nem lehetett tudni, hol csap le a bestia.