Svájci táj 1

A svájci szakasz sok szempontból különbözött a korábbiaktól, és sok szempontból nehezebb volt, mint eddig. Na de miért van a kreativitás és a kitartás, ha nem azért, hogy célhoz érjünk akkor is, amikor nem annyira egyszerű?

Első kihívás – a svájci árszínvonal

Tudtuk, hogy Svájc drága. Az ismerőseink is említették, és már az osztrákok is sorra panaszkodtak a magas árszínvonalra, így sejtettük, hogy szükség lesz némi fineszre a mindennapi megélhetéshez.

Svájci táj 2

Svájcban nem külön sportolási forma a zarándoklás, nem találkoztunk annyi sétáló emberrel, mint Ausztriában. Ezért a kiszolgáló infrastruktúra is hiányzik.

Az első kihívás, amivel szembesültünk, az az egyszerű szállások, kiadó szobák hiánya, illetve a meglévő szállások árai. A svájci útleírásból kiderült, hogy az egyházak itt nem foglalkoznak annyit a zarándokokkal, ez a feladat a túraszervezetekre hárult, így az ajánlott szálláshelyek többsége hotel, horribilis áron. Az itteni középkategória a sokágyas ifjúsági szállás, amelyből alig volt, és amelyek áráért Ausztriában vendégházban, vagy hotelben alhattunk (volna, ha akarunk).

A zarándokok számára elérhető a szállások legalsó szintje, a kis számban fellelhető „Schlafen in Stroh”, amely szénapadlást jelent, reggelivel. Ebben vagy beleértendő a tusolás, vagy sem. Nem tudni előre, az egyes agrárius dönti el, lehet-e nála tusolni illetve kell-e a meleg vízért külön fizetni. Ezen az áron Ausztriában külön szobát kaptunk ággyal, és bőséges reggelivel (vagy néha vacsorával is).

Svájci táj 3

Kellett tehát egy alternatív stratégia. Ez pedig a Lafuma sátor lett.

Otthonunk Svájcban

A határon azt mondták, Svájcban nem lehet vadkempingezni a vadász- és a természetvédelmi területek miatt, bár az Alpok Túraszövetség szerint van rá mód, hogy magashegyi körülmények között az erdőhatár felett bivakoljunk, persze ehhez bírni kell a havasi éjjeli hőmérsékletet.

Mi inkább biztosra mentünk: kempingeket kerestünk. Némi kutatás után kiderült, nemcsak hogy Svájc jól el van látva kempingekkel, hanem ezekből az úthoz is tudunk jónéhányat kapcsolni. Némi többletgyaloglással tízből nyolcszor kempingeztünk, azaz sátorban töltöttük az éjszakát, amelyhez tusolás is járt és nem egyszer mosási-szárítási lehetőség. Ezzel a szállások anyagi oldalát letudtuk, hiszen egy sátras éjszaka teljes költsége tusolással-mosással megfelelt egy istállóban töltött éjszaka fejenkénti díjának.

Svájci táj 4

Ami miatt a sátrazó életmód nem való mindenkinek, az egyrészt a sátor súlya, amelyhez nekünk is hozzá kellett szokni. Egyhónapos zarándokútra emiatt nem is javasolt sátrat vinni, mert a szállások egy hónapig kifizethetőek, aki azonban hosszabb túrára vállalkozik, annak jelentős pénztárcakímélő segédeszköz lehet.

A másik kihívás a zaj. A kempingek területének kialakításakor elsősorban a jó elérhetőség volt a szempont, és a csendes környezet csak másodlagos lehetett. Így volt kemping vonatsín mellett, volt kemping autópálya mellett és volt kemping gyakorló lőtér mellett – itt egymásra néztünk, és szó nélkül mentünk tovább.

Ahol végre csendesebb volt a hely, ott egy templomtorony negyedóránként több haranggal tudatta velünk az idő múlását, ahol pedig a kemping a hegytetején volt, távol a falutól, ott a szomszédban legeltek (és több szólamon kolompoltak) egész éjjel a marhák.

A füldugók persze mindig a hátizsák tetején voltak, könnyen elérhető módon, így mindig sikerült valamennyit pihenni a következő nap előtt.

Maria Einsiedeln - csatlakozási pont az osztrák és svájci út között

Második kihívás – az időjárás

Ahogy említettük, legtöbbször sátraztunk, és nagyjából ugyanennyiszer szemerkélt, esett vagy zuhogott az eső. Volt reggeli eső, déli eső, esti eső, éjjeli eső. Kisszemű eső, nagy szemű eső. Eső széllel és szél nélkül. Eső villámlással és anélkül. Aki szereti az esőt, az minden nap énekelhetett az esőben.

Eső előtt köpönyeg

Válaszként a legkedveltebb ruhadarabunk a ponchó lett, amely eső és kihűlés ellen is védett, így minden nap rajtunk volt hosszabb rövidebb ideig. És nagyon örültünk annak, hogy a sátrunk tényleg vízálló, még akkor is, ha esőben állítottuk fel és raktuk össze majd megint csak vizesen állítottuk fel. A belsejében mindig biztonságban és végre szárazan voltunk.

Nagy köszönet ezért a Lafumának és a Szentkirályi kft.-nek!

Eső alatt köpönyeg

Amikor végre kisütött a nap, azonnal előkaptuk a fényképezőgépet, hogy megörökítsük a fényeket és a színeket, így a fotók nem lettek depressziósak. Szinte olyan, mintha napsütésben túráztunk volna mindig.

Harmadik kihívás – zárkózott emberek

Ezen a szakaszon kevesebben álltak velünk szóba, úgy tűnik, félnek a koldusoktól, hiába nem nézünk ki annak. Általában csak akkor könnyebbült meg, akit megszólítottunk, amikor útbaigazítást kértünk. Ilyenkor megállt, és segített, aztán ment a dolgára, nem érdeklődött tovább.

Persze akadtak itt is kivételek, volt postáskisasszony, aki meghívott egy kávéra miután megdicsértük a sárga robogóját, vagy a kempinget üzemeltető hölgy, aki kávét töltött, miután kifizettük a sátorhelyet és megtudta, hogy nászutas vendégei voltak.

Svájci táj 6

Szintén nagyon kedves kivétel volt a család Hünibachban, akikkel még Ausztriában ismerkedtünk meg St. Christophban a hegymászás után. Ők még ott melegében meghívtak minket magukhoz egy éjszakára, amikor eljutunk az úton hozzájuk. Így találtunk barátságos svájci embereket, akik nem aggódtak, amikor megláttak, hanem mosolyogva érdeklődtek irántunk. Mi is őirántuk.

Nagy meglepetésünkre a Genfi-tó partján ránk köszönt egy kedves, nyugdíjas nénikékből álló túrabotos hölgykoszorú, akik kíváncsiságból még a hátizsákunkat is megpróbálták megemelni. Kicsit edzettek a dombolalon, de csak tervezgették, hogy egyszer majd hosszabb távot is mennek. Aznapra elég volt nekik 2 óra és az a fél, amit velünk együtt sétáltak vidáman.

svájci zarándokok

Szintén napsütötte kivétel volt az a két nap egy magyar családnál, amikor Genfben pihentünk. Forró magyar vendégszeretet és otthoni ízek erősítettek meg minket a további utunk előtt. Húsleves, paradicsomleves, rakott krumpli, gyulai kolbász….. nem lehetünk eléggé hálásak érte!

Svájci táj 7

Folyamatos kárpótlás – a táj

Svájcban a táj gyönyörű, változatos. A túraútvonalak jól ápoltak, az erdők sűrűk és vannak olyan ősi részek, ahol láttunk százéves fenyőtörzseket is. Óriási hegyi fennsíkokon gyalogoltunk át, ahonnan messzire lehetett ellátni, amikor sütött a nap, és a tavakhoz érve megláttuk a sokféle zöldben-kékben hullámzó vizeken a vitorlásokat vagy felújított régi gőzhajókat. Idilli táj, a hegyoldalakon csilingelő birkákkal, kecskékkel és több szólamban kolompoló tehenekkel. A túraútvonalak változatosságának köszönhetően soha nem unatkoztunk, a gyakran változó szintkülönbségek ébren és fitten tartottak minket.

Svájci táj 8