Lábápolásról szóló cikksorozatunkban azokból a praktikákból szemezünk, amelyekkel karbantarthatjuk a gyaloglásnál legjobban igénybe vett testrészeinket: a járószerveket. A Gyaloglunk.hu nem orvosi szaklap, így akinek a módszerekkel kapcsolatban orvosi kérdése lenne, bátran kérdezze szakorvosát, gyógytornászát.

A gyalogláshoz, túrázáshoz fontos, hogy megfelelően felkészítsük a járószerveket. A következő cikkekben a fókuszban a térd lesz: térderősítő gyakorlatokat fogunk bemutatni. Az első cikk gyakorlatai otthoni felkészülésre alkalmasak.

24 órás futásban országos bajnok, számos futóverseny és túraverseny résztvevője és díjazottja – ezen a héten Román Attilával beszélgettünk a kitartást igénylő sportok fizikai, lelki és spirituális hátteréről. Attila eredményei a cikk végén találhatóak, akárcsak egy személyes rész, a köszönetnyilvánítással.

Az időjárás nem számít, ha az ember azt csinálja, amit szeret

A kihívásokról, például a szállások árairól már volt szó, alább a svájci Jakab-út általános jellemzése.

A hivatalos út, amelyre Ausztria felől Einsiedeln-nél térünk rá, Einsiedeln-től Genfig kb. 300km. Ehhez adódik kb. 100km, amely Feldkirch és Einsiedeln távolsága.

Svájci táj Sargans után

Hossza Wolfsthal és Feldkirch között kb. 800 km. Ehhez jön Feldkirch (Ausztria) és Einsiedeln (Svájc) között 100-120km, a kiválasztott variánstól függően.

Az út legmagasabb pontja Maiensee 1865m tengerszint felett (egyúttal ez a legmagasabb pont Budapest és Santiago de Compostela között), legmélyebb pontja Wolfsthal kb. 130m tengerszint felett.

Mezők között

Három éve indult el Dávid kelet felé, hogy körbevándorolja a földet. Több tízezer kilométert tett meg gyalogszerrel, számos országon és vidéken keresztül vezetett az útja, megjárta Közel-Keletet, majd Ázsiát. Az ázsiai szakaszról blogot írt, naplója egzotikus olvasnivaló a világról, gyalogos szemmel: http://gyalog.postr.hu/. Ezt követően áthajózott Közép-Amerikába, ahol elbúcsúzott az olvasóktól, de a jó hír: Dávid újra ír!

Gyaloglunk.hu: Miért indultál el vándorútra? Mi volt az eredeti motivációd? Miért gyalogolsz most?

Simon Dávid: Most már lassan három éve annak, hogy volt egy álmom. Megálmodtam azt, amit ma csinálok, azaz hogy egy hátizsákkal és egy bottal követem az Utat. És egyik nap eldöntöttem, vagyis inkább ráéreztem, hogy ez több volt, mint egy álom, ez egy égi jel volt. Így elkezdtem készülődni, majd pár hónappal később nekivágtam az Útnak. Sem a motivációm, sem a hozzáállásom nem változott azóta. Félig komolyan, félig viccesen az első pillanattól kezdve azt mondom, hogy hazafelé tartok.

Dávid Közép-Amerikában