Úgy alakult, hogy átálltunk a délutáni sétákra, és mivel az idő szép volt, az esték kellemesebbek voltak, mint a forró nappalok, ráadásul az út is biztonságosan járható volt, egyre gyakrabban sétáltunk éjszaka. A városok csendesebbek voltak, és már messziről csodálhattuk a kivilágított panorámát.

Estrella éjjel

A holdvilág fényénél, lekapcsolt lámpákkal haladtunk, és így jártuk be a spanyol út számos szakaszát, az esti vagy éjszakai nyugalomban, bár az augusztusi fieszták gondoskodtak arról, hogy a városok tele legyenek élettel.

Az egyetlen, amit sajnáltunk, hogy Leon-ban pontosan három másodperccel azelőtt oltották el a katedrális díszkivilágítását, mielőtt elkattintottuk volna a fényképezőgépet. Pech.

Ami viszont kárpótolt minket, hogy a Vaskeresztnél éjjel sátrat vertünk, és bőven rászántuk az időt, hogy elsoroljuk, mi mindent szeretnénk otthagyni azon a helyen.

Amikor régebbi, sokat látott zarándokokkal beszélgettünk, volt, aki megerősítette, ő is így járta az utat: csendben, és javarészt sötétben. Ezzel fel tudta idézni a régi zarándoklatok meghitt hangulatát, és élvezni az útitársul szegődő csendet, a tücsökciripelést, és azt az időt, amikor még nem kellett ágyért küzdeni tucatnyi másik zarándokkal.