Carrion de los Condes-ben, a kolostorban különleges múzeumot találtunk. Kívülről érdektelennek látszó egyházi épület, nem is nagyon volt reklámozva, mindössze pár kis teremből állt az egész kiállítás, amely különleges kincset rejtett.

Carrion de los Condes

Az első teremben kolostorban használt régi használati tárgyak sorakoztak: szentképek, szobrok, íróasztalok, utazóládák, szekrények, amilyeneket helytörténeti múzeumokban lehet általában látni.

Ahol elkezdett érdekessé válni a kiállítás, az a babaszoba: itt kézzel varrt és hímzett ruhákba öltöztetett apáca szobrocskák voltak kiállítva, emellett Mária szobrok, kis Jézussal, és mellettük egész ruhatár felsorakoztatva, hogy lehessen váltogatni a különféle ünnepi alkalmakra: fehér csipkés öltözet, fekete arany paszománnyal, virágos ruha, kötött cipőcskékkel! Ilyet nem nagyon látni máshol, mintha egy óriási babaszobába csöppentünk volna, ahol a babák a gyermek Jézust és anyukáját ábrázolják, egyedileg kidolgozott, makulátlan ruhatárral.

De ezután jött a múzeum igazi meglepetése!

A belső termekben tovább haladva a szent családot és a jászolt ábrázoló alkotások sorakoztak a világ minden tájáról, rengeteg különféle elképzelhető anyagból és formációban testet öltve.

Az első csodálkozást az okozta, amikor az ismert családi képet megtaláltuk kőből, fából, papírból, muranói üvegből, faháncsból, tollból, termésekből, és még ki tudja, miből, figuratív és nonfiguratív megtestesülésben.

A következő meglepetést a világ tájairól származó jászolok okozták:

• eszkimó szent család prémbe öltözve, fókával és jégkunyhóval,
• jászol indián sátorban: Mária fonott hosszú hajzuhataggal, József csupasz felsőtesttel,
• japán család kimonóban, rizskalapban, mandulavágású szemmel,
• matrjóska baba jászol, ahol Mária alakjában elrejthető az egész család,
• afrikai szent család, ébenfekete családtagokkal,
• kínai kagylóban faragott fali dísz,
• egyetlen tyúktojásban elférő alkotás,
• emellett szent család különböző népviseletekben finnektől, lappoktól, mexikóiaktól – természetesen sombreróban –, vagy éppen aztékoktól.

Magyar gyűjtéssel nem találkoztunk, lehet, meglepjük az apácákat karácsonyra egy népviseletes jászollal, ha valaki tud ilyet, kérjük jelezze!

Volt, aki szerint az egész egy nagy giccsparádé, pedig a kiállítás pont a vallás lényegét írja le: a világ különböző tájain a hívő emberek annyira magukénak érzik a történetet, hogy megpróbálják rendkívül naiv, kedves módon a saját képükre „faragni” a szent családot.

Elég csak belegondolni: ha egy misszionárius elmesélte a szent család történetét egy eszkimó családnak, az ő lelki szemeik előtt minden bizonnyal egy viselős eszkimó asszony jelent meg, mint a történet főhőse. És akkor máris megbocsátható a sokféle ábrázolás, vagy éppen ezek egyszerűsége és naivitása.

 Fotózni sajnos nem lehetett, így a kiállítást az olvasóink lelki szemeire bízzuk…