Az eredeti útvonalat otthon az alapján terveztük, amilyen információt sikerült elsőre beszerezni. Így azt gondoltuk, visszamegyünk Bécsbe, és ott térünk rá az osztrák Jakab-útra. Ahogy azonban közeledtünk Mariazellhez, elkezdtünk kérdezősködni, milyen más lehetőségek vannak. Vettünk zarándok könyveket, kaptunk itt-ott információmorzsákat, volt, aki prospektussal segített, volt, aki térképpel. Így sikerült összerakni a lehetőségeket, amelyekből választanunk lehetett.

A jeti lábnyoma

Ez egy új térkép, ami sokat segített (bár a Gyöngyös utat néhol máshol hozza, mint amerre valójában van)

http://www.pilgerwege.at/pilgern-oesterreich/pdf/Pilgerwege-Oesterreich.pdf

Mariazell nemcsak a magyaroknak fontos zarándokhely, de teljes gyalogút-hálózat épül köré. Kiderült, számos zarándokút vezet Ausztria minden vidékéről Mariazellbe. Nekünk csak utat kellett választani, mérlegelni az előnyöket, hátrányokat. Gábor az estéit azzal töltötte, hogy a térképeket bújta, az útleírásokat olvasta, a teljesítendő szakaszok szintkülönbségeit mérlegelte. Minden este tervezéssel telt, az aznapi legújabb információk figyelembevételével.

• A legrövidebb út Salzburgba vezetne az egyik könyv szerint, de ott a legtöbb nap meg kell másznia a zarándoknak egy ezer méter feletti, és néha annál is magasabb hegyet.
• Van egy út Linzbe, ott viszont az Ötscher megmászásával kellene kezdeni ezt a szakaszt. Ez teljesíthető lenne, de amikor utánakérdeztünk, kiderült, a csúcson még hó van, és az útviszonyok bizonytalanok.
• Vannak kerékpárutak is, egész hálózat köti össze ezeket a helyeket, ezek viszont hosszadalmasok, és sok olyan helyen vezetnek, ahol már jártunk. Elég unalmasnak hangzik.

A megoldás végül egy ügyes kompromisszum lett. Létezik egy út, amely Annabergen keresztül, majd a Pielach folyó völgyében vezet, és bár két forrás két irányban írta le az első két napot, mi végül azt választottuk, amelyhez térkép volt.

Az út előnye, hogy néhány nap alatt teljesíthető, korábban nem bejárt vidéken át vezet, és a végén egy kanyarral Melkbe juthatunk, amit mindenképpen szerettünk volna megnézni. Egy hátránya volt a tervnek, hogy Sankt Pöltent “le kellett vágni” a végén, hogy minél kevesebb felesleges kört tegyünk.

Egy igazi Nő a Wallfahrerwegen