A megérkezés Santiago de Compostelába nagy esemény volt az utunkon, hónapok óta erre vártunk, és mivel nem tudtuk, mennyi idő alatt érünk be, hagytunk egy kis tartalékot az időben.

A várostábla, amire már nagyon vártunk

Az egy hónap, amely megmaradt, eredetileg erre a szakaszra volt szánva, hogy akkor is eljussunk Spanyolországba, ha nem sikerül elég gyorsan haladnunk, vagy bármilyen ok miatt meg kellene állnunk huzamosabb időre.

A magyar szakaszt például kifejezetten lassan jártuk, hogy a szervezetünk hozzászokjon a megterheléshez, ne pedig lesérüljön, amely véget vetne a „küldetésnek”.

Nagy volt tehát az öröm, amikor „látótávolságba” került a város, amely felé folyamatosan haladtunk, és megtörtük a 300 majd a 200 majd a 100km-es bűvös távolságot. El is határoztuk, hogy szaporázzuk egy kicsit a lépteinket, hogy a házassági évfordulónkra beérjünk. A hosszabb távok már kevésbé estek nehezünkre, mert edzésben voltunk, a lényeg az volt, ne terheljük túl magunkat.

Út Galíciában 1

Ahogy közeledtünk, a célunk az lett, 31-én már csak keveset kelljen gyalogolni, azaz, ha lehet, augusztus 30-ra érkezzünk meg az Öröm Hegyére, ahonnan már lehet látni a katedrális tornyait. (Mellesleg nem lehet, vagy csak mi nem láttuk a fáktól.)

Így haladtunk az úton, hogy az érzés minden lépésnél erősödött: hamarosan megérkezünk!

Út Galíciában 2

A péntek különleges nap volt, egyrészt a házasságunk hófordulója miatt, másrészt mert aznap volt egy kedves baráti pár esküvője is, így motiváltak lettünk, hogy oda már Santiago de Compostelá-ból jelentkezzünk be skype-on.

Amint beértünk a városba, elkezdődött a netkeresés, amely sikerrel zárult, és még egy pohárköszöntőt is tudtunk mondani az ifjú párnak!

És aztán nem is hagytuk abba az ünneplést, de a mi örömünk sem tudta elnyomni a zarándok város belvárosának zajait, és az utcán járókelő spanyolok és turisták zajongását.

Megérkezés a katedrálishoz