Hangulatjelentés középkori városokból
Elhagyatott utcák, csend, meleg és kabócák zenéje fogad, amikor betérünk az út menti, mindössze néhány házból álló dél-franciaországi falucskákba. Kopottas kőházak, kívülről néhol felújítva, de mintha nem sok minden változott volna azóta, amióta itt állnak. Nem ritka az 1600-as években épült ház, bár a modern nyílászárók felújításról tanúskodnak.
Még ennél is hangulatosabbak a középkori városok, melyek közül számos eredeti állapotban, háborúktól és pusztítástól megkímélve várják a vándort és az ide látogatókat.
Hűvös kőudvarok, lépcsők, sok ablakban virágcserép vagy falra futtatott lonc és lila akác.
A kertekben rózsabokrok és rózsafák. Az úton kutya fekszik elnyúlva, az utcafronton a ház előtt, kis padon bóbiskoló bácsika. A házakból finom illat csalogat, készül az ebéd.
A városkák kisebb-nagyobb kőházai zegzugosan kapaszkodnak a hegyoldalra, a mészköves területeken gyakran a sziklafalhoz tapadva állnak lakóházak az út mentén.
Van, ahol az utca végén a lépcső már patakba torkollik.
Mini kertek, virággal zsúfolt lugasok, közkút ivóvízzel, kőpaddal. Mintha megállt volna az idő, csend és nyugalom mindenhol.
Továbbra is lenyűgöznek a történetek és a fotók. Nem hagyunk ki egyet sem!