Esti vihar és csüggedés

A kiadós reggeli után beszélgetésbe elegyedtünk a szállásadókkal, így végül elég későn indultunk, ráadásul az egész nap kitartóan zuhogó eső is lassított minket. Nem csoda, hogy ránk esteledett, mire egy nagyobb faluba értünk, ahol több szálláshely is volt. Leültünk a falu közepén a kocsmában, hogy kicsit átmelegedjünk, de ahogy felhívogattuk a szállásokat, kiderült, hogy vagy bezártak, vagy tele vannak. Most kezdtük csak el igazán értékelni azt, amikor vártak minket egy helyen, és ha esőben vagy sötétben is kellett menni, legalább tudtuk, hol fogunk aludni.

A pultoslány említett valami vendégházat a faluban, de nem volt meg a telefonszáma, így végül hat kilométerrel arrébb lévő faluban sikerült felhívnunk egy gazdát, aki hajlandó volt fogadni minket. Mondtuk, hogy éjfél körül érünk, de nem volt más választásunk. Kissé kelletlenül, de beleegyezett, hogy megvár minket.

Összeszedelőzködtünk, és gondoltuk, hasznos lenne egy lámpa az útra, de kiderült, hogy a fejlámpát valahol elveszítettük, a futáshoz is használható, USB-ről tölthető Saucony lámpásokat pedig a korábbi napokban nem töltöttük fel, így lámpa nélkül indultunk neki a koromsötét éjszakának.

Az eső időközben viharba fordult, és a koromsötét éjszakát csak a villámok világították meg néhány tizedmásodpercre. A korábban barátságos völgy most idegen, barátságtalan, nedves pokolnak nézett ki.

Hihetetlen, hogy a kanyargós utcák és a zuhogó esőben mennyire elveszti az irányérzékét az ember, így a perceket óráknak éreztük, ahogy bolyongtunk keresztül a falun. Ráadásul a sötétben még azt sem tudtuk felmérni, hol lenne alkalmas hely felverni a sátrat, bár arra számíthattunk, hogy mindenünk csurom víz lesz, ha nem lesz egy fa, ami lefogja az esőcseppek egy részét.

Ahogy az utcalámpák fényköre végetért, szinte nekimentünk egy elterelés táblának, így arrafelé indultunk ki a faluból. Elég elkeserítő érzés volt úgy nekivágni az útnak, hogy semmilyen támpontunk nem volt.

Az elterelést követve a falu szélén újabb fényeket vettünk észre, és ahogy közelebb értünk, megláttunk egy reklámtáblát. A név ismerős volt, ezt a nevet említette a pultoslány!

Az elterelés pontosan egy vendégházhoz vitt minket, és bár nem volt ott senki, találtunk egy telefonszámot, és aznap este több órás sötétben való bolyongás helyett végül egy barátságos gasthofban aludtunk.

Amióta elindultunk, ez volt a legszínvonalasabb, legdrágább, és egyben legemlékezetesebb szoba.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


3 + 4 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>