Első Ausztriában töltött napjaink

Ausztriába átérve éreztük, új szakasz kezdődött az úton, bár Mariazellt tekintettük eredetileg fordulópontnak.

Első pillantás a hegyekre

Első pillantás a hegyekre

Amint megváltozott az ország, elkezdünk összehasonlítgatni – negyedannyi acsargó kutya, az autók nagyobb ívben kerülnek, gyakran teljesen áthajtva a szemközti sávba, de amikor egy tipegőnek az elselypített köszönőszavára sziával válaszolunk, az apukája szelíden korhol minket, hogy ez már nem Magyarország. Ráadásul az árak nem magyar zarándok-pénztárcához illenek.

Lajta-völgy látképe

Lajta-völgy látképe

Az új helyen sokan barátságosan fogadtak, Eisenstadtban többen megszólítottak, volt, aki az autóúton látott minket bandukolni, aztán később egy bevásárlóközpont parkolójában szólított meg, volt, akinek a „Just Married” felirat keltette fel a figyelmét.

Volt, akit egy kis utcán megpróbáltunk leinteni útbaigazítás végett, és nem állt meg, de tíz perc múlva az ellenkező irányból visszafele jőve megszólított, bajunk van-e, mert korábban látott minket integetni, csak sietett valahová.

Kevésbé hitetlenkedve hallgatják terveinket, sok a szóbeli bíztatás, a mosoly. Németül a nászút Flitterwochen, szó szerint fordítva „csillogós hetek”, a mi utunk is csillog, már hetek óta.

Eisenstadban még a plakátok is – úgy érezzük – nekünk szólnak (A plakátok fordítása a képfeliratban. Zsófi mosolya lefordíthatatlan)

Még sohasem voltam Mariazellben

Még sohasem voltam Mariazellben

Elmegyek veled

Elmegyek veled

Melyik út vezet Mariazellbe?

Melyik út vezet Mariazellbe?

Csendes kolostor és vendégszeretet

Első esténket Lorettóban töltöttük, ami elég kacifántos módon lett Mária-kegyhely. Többszörösen legendásan, ha úgy tetszik.

Először is az 1200-as évek környékén megtalálták a názáreti házat, amelyben Szűz Máriát meglátogatta Gábor arkangyal. Majd ezt a házat valahogy eljuttatták Lorettóba, Olaszországba, ami szintén mem egyszerű eset. Angyali misszióról beszélnek, de a fordítások és az évszázadok között elveszett a tudás, hogy pontosan mindez hogyan történt.

Majd ezek után az olaszországi lorettói házról készült egy osztrák másolat, ami szintén közkedvelt zarándok célpont lett, és ezt a helyet is Lorettónak nevezték el. Ergó van két ház, két ugyanolyan nevű helyen.

A legendák mindig érdekesek, de a domboldalon a repceföldön álló bazilika és kolostor gyönyörű. Minket egy Amerikából származó atya látott vendégül, jó szóval, forró levessel. Pont, amire vágytunk. Hosszú, hatalmas kerülőkkel teli nap után kivágott faként dőltünk az ágyba.

Loretto napfelkeltében

Loretto napfelkeltében

 

4 hozzászólás: Első Ausztriában töltött napjaink

  1. Beus szerint:

    Nagyon élvezem a beszámolótokat, és gyönyörűek a fotók. Mindkettőből átjön az ÉRZÉS.

  2. HZsóka szerint:

    Valóban jók a fotók, szellemesek a leírások. És átszellemültek vagytok ti is a képeken. Mi minden nap gondolunk rátok Andrissal, és a napi újság része, ha új bejegyzés van a blogon:) A kutyás élményeket nem irigylem. Az ajtóbecsapós néni is elég vad lehetett. Egyik kutya, másik eb? Kutya- és ajtócsapkodós néni-mentes, kolbásszal és csokikkal kirakott utat!

  3. vámos józsef szerint:

    Kismarton minden magyarnak,nem Eisenstadt!JÓ utat!

    • Zsófi és Gábor szerint:

      Valóban… még Lajtaszentgyörgyöt (St. Georgen a.d Leitha) tudtuk, de St Margarethen in Bugrenland-nál már bajban voltunk :-)
      Köszönjük a visszajelzést
      Gábor

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


8 + 5 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>