Két öreg hársfa

Abbahagytuk annak számolását, hányféle kedves, vendégszerető gesztust kaptunk az úton, és megállapítottuk, hogy nagyon sok nyitott szívű emberrel lehet találkozni ebben az országban, ha valaki gyalog indul útnak.

Következő szállásunkra – mivel tele volt vendégekkel – szintén sátorozási szándékkal indultunk, de a még mindig kitartó hidegfront  és a késő esti órákban érkezésünk, barátságos felajánlást eredményezett: a háziasszony megkérdezte, szeretnénk-e a felnőtt lánya korábbi szobájában aludni, feltéve ha nem zavar, hogy egyetlen ágy van, és emellett vasaló és varrógép lesz a szobatársunk. Nem zavart egyáltalán, elvégre egyik sem horkolt.

Loferben vadvízi evezős bajnokság volt, így a legtöbb szállás tele volt. Amit pedig találtunk, ott két szoba is szabad volt: két egyágyas, két különböző emeleten. Pontosabban két lyuk, egy-egy ággyal. Gondoltuk, ha már nászút, legyen kövér, így beköltöztünk ketten az egyik lyukba, két hátizsákostul, mindenestül. Sok kis ember jó helyen is elfér, bár 4 négyzetméternyi helyért ennyit még nem fizettünk korábban, mint itt.

Ördög híd Loferben

Néhány nap után végre eljött a várva várt felmelegedés, és kellemes idő kísért Innsbruckig. Útközben kellemes találkozások sora várt minket.  Volt, aki almával és csokoládéval erősített fel minket, miután megtudta, hogy nászúton voltunk.

Kitisztult az ég

Volt, aki két titkos tervét is ránk bízta. Tudniillik, hogy egyszer elzarándokol Santiagó-ba, remélhetőleg már a szerelmével, és hogy egyszer egy bölcs emberrel – egy „guruval” – Tibetbe. Megkérdeztük, mi van, ha nem talál olyan embert, akinek megvan a tudása és az ideje is, hogy vele tartson? Mark ezen még nem gondolkodott. Megkérdeztük, miért kell egy guru ahhoz, hogy útra keljen? Még ezen sem gondolkozott. És mi van, ha nem talál megfelelő partnert ott ahol él? Ez is meglepő kérdés volt, de most az egyszer elgondolkozott mindhárom kérdésen.

Azt hiszem, rájött, hiábavaló lenne várnia egy külső tényezőre, partnerre, tanítóra, aki lehet, hogy sohasem jön el, ha otthon, ölbe tett kézzel várja a sorsának javulását. Helyette inkább érdemes elindulni, és saját magát választani gurunak és partnernek, és aztán ha itt lesz az ideje, kérni kell, és jönni fog mindkettő.

Ködös hegyek a távolban

Apropó kérés: lexikon vastagságú könyvet adtak már ki munkafüzettel arról, hogyan kell egy nagy vágyunkat a sorstól megfelelően kérni, hogy teljesüljön. A könyvet nem olvastuk, de abban hiszünk, hogy a vágyainkért tenni kell – sokszor és okosan –, és akkor eljön az idő, amikor megvalósul. Még akkor is, ha olyan örültségnek látszik, mint egy hathónapos gyalogút.

Pihenő-perspektíva