A feldkirchi blogfrissítés után nem akartunk ülni a babérjainkon, hanem délután öt körül újra útnak indultunk a határ felé. Aznap estére úgy terveztük, átsétálunk Lichtensteinbe, aztán tovább Svájcba az első kempingig. A határátkelésre számoltunk fejenként egy-két órát, ennyi biztosan lesz, ha kirámoltatják az egész hátizsákot, leellenőrzik az iratainkat, és hogy mit viszünk magunkkal. Amikor azonban a határra értünk, néhány perces beszélgetés után átengedtek minket. Még az útlevelet sem kérték el. Ez egy főre leosztva is 2.5 perc. Szép.