Útvonalat módosítunk a Tour de France felé

Az egész egy rózsaszín plakáttal kezdődött, amit egy mellékúton találtunk. Egy vendéglőben szerettük volna inni egy kávét és feltölteni a kulacsokat, de zárva volt, így sikertelenül indultunk útnak, amikor Gábor szeme megakadt egy rózsaszínű plakáton.

Programleírás volt, hogy két nap múlva milyen események lesznek egy felejthető nevű városban, ahol keresztül megy a Tour de France (TdF). Elgondolkoztunk: ha egy helyi étterem ajtaján hirdetik a bringásversenyt, akkor az minden bizonnyal a közelben megy el, már csak a várost kell megtudnunk, hol van, és akkor irány a verseny.

A versenyt megnyitó autó

A versenyt megnyitó autó


http://www.letour.fr/indexTDF_us.html

A helyiség elég felejthető nevű volt, és mire a szállásra értünk, el is felejtettük, így hiába próbálkoztunk azzal, hogy felidézzük, a szállásadó egyik helyiségnevet sem ismerte fel, amit mondtunk. Pedig erősen próbálkoztunk.

Nem baj, elhatároztuk, hogy van még egy napunk addig, majd megtudjuk, hol van a város. Másnap reggel tehát nem a Jakab-út felé vettük az irányt, hanem az étterem felé, ahol újra megnéztük a helyet a plakáton: Vazerac. Most már memóriaszóval jegyeztük meg, hogy el ne felejtsük (azóta sem ment ki a fejünkből): Vazze’! Rák!

Azzal a tudattal indultunk útnak, haladunk tovább, és az első nagyvárosból nézünk buszt a rákba. Az első hely, ahol volt internet, egy zarándokszállás volt egy hegy tetején, jó 10-15km-rel tovább, és mint kiderült, a helyi lap címoldalon tárgyalja az eseményt és az útvonalat.

Megnéztük térképen, Vazerac 15km-re volt a szállástól, ahol interneteztünk, de egy másik helyszín, Castelsarrazin csak 8km-re attól a helytől, ahová aznap estére igyekeztünk. Meg is volt a terv: elgyaloglunk Castelsarrazin-be, és megnézzük élőben a Tour de France-t!

Úgy gondoltuk, megosztjuk a távot: elmegyünk estig az eredetileg tervezett szálláshelyre, és másnap hajnalban elmegyünk a verseny helyszínére, majd utána vonattal térünk vissza.

El is indultunk a célállomásra, de menet közben ránk esteledett, és rá kellett jönnünk, az eredeti terv alapján sem késő este nem találkozunk senkivel a kempingben, és másnap is irodanyitás előtt kell indulnunk, ha oda akarunk érni, vagyis senki nem tud az érkezésünkről, és el se tudjuk zárni a felszereléseinket a recepcióra, hogy ne vigyék el belőle az értékeket.

Nem maradt más hátra, mint elsétálni a maradék 8km-t este tizenegykor, és a castelsarrazin-i kempingben hagyni a felszerelést, amíg a kerekezőket nézzük.

El is indultunk a sötétben a főút mellett, gondosan kivilágítva magunkat, így értünk át a szomszéd városba. Amikor megláttuk a helyiségtáblát, átöleltük egymást, hogy megérte a fáradozás és az extra 8 km, most már minden rendben, úgyhogy elindultunk a központ felé, hogy megkeressük a kempinget.

A mosoly a következő táblánál az arcunkra fagyott: kemping előre 6km. A városi kemping a városközponttól három km-re, és mivel mi egy másik irányból jöttünk, még három km-re álltunk ettől a bizonyos városközponttól. Erre mondja a francia:

Le Pech

Választásunk nem lévén útnak eredtünk, és hajnalra meg is érkeztünk. A hely nyitva volt, így kimerülten zuhantunk álomba.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


− 1 = 3

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>