Tengerparton gyalogolni nagy változatosság volt ahhoz képest, amit hónapokon keresztül a kontinenst átszelve tapasztaltunk.

Leértünk az óceán partjára!

Mindig friss levegő, enyhe vagy erősebb szél, az óceán sós lehelete kísért az utunkon. Nem is akartunk uralkodni az eufórián, élveztük a változatosságot.

Öröm a parton

Ugyanakkor feltűnt, mennyivel nehezebb a homokban gyalogolni. Egyrészt nehéz lendületet venni, így olyan, mintha mindig domboldalon felfelé mennénk, másrészt a part lejtése miatt teljesen más lett az izomterhelés, így három-öt óra leforgása alatt meg is erőltettük a lábainkat.

Annyira lassan ment a gyaloglás, hogy nem is jutottunk el Portóig, hanem megaludtunk egy újabb kempingben, nem sokkal Porto előtt.

Homokos szakasz az úton

Másnap elhatároztuk, hogy jobban haladunk, és pont kapóra jött, hogy a helyi önkormányzatok beruháztak egy palló építésébe: az utolsó 15 kilométert fapallón tettük meg, a tenger látványával, de a hátrányos mellékhatások nélkül.

Pallókon haladtunk Portótól északra

A könyv azt javasolta, Portóból fogjunk metrót Matosinhos-ig, nekünk azonban volt kedvünk a sétához, így gyalog indultunk el a városközpont felé, hogy bekérezdkedjünk az önkéntes tűzoltókhoz, ahol aludni szerettünk volna.

Az óraátállítás miatt már nyolc körül sötétedett, így a kivilágított utcákon mentünk keresztül a városon, az aznapi szálláshely felé, leküzdve a gyönyörű város szintkülönbségeit.