Eljött a pillanat, az összeadott kilométerek elérték a háromezret. Háromezer megtett kilométer van a hátunk mögött!

3000km gyalog: Torres el Rio

Sok ország rengeteg szép tája, számos találkozás, beszélgetés, kedves gesztus és bíztatás.

Együtt töltött órák, amelyek napokká, hetekké majd hónapokká duzzadtak, miközben a lábaink Európa útjait járták.

Lassan simára csiszoltuk a cipők talpát, a nadrágszíjakat – amelyekre korábban már extra lyukakat ütettünk Svájcban egy ferences baráttal – kerékpáros pányvára cseréltük. Lebarnultunk kívül, és megtisztultunk belül.

Kitörő zarándok-öröm

Akik találkoztak velünk, mosolyogtak ránk. Logrono után például egy zarándok ült, aki középkori ruhában járta végig a caminót, és azóta minden nap almát, kekszet és pecsétet oszt azoknak, akik arra járnak.

A spanyoloknak több jótanácsot ad, elsősorban azt, hogy ne hagyják abba a keresést. Ne csak gyalogoljanak, hanem keressék azokat a lehetőségeket, amelyekben az út szól hozzájuk. Figyeljenek a jelekre, és mindig tartsák nyitva a szívüket.

Csak spanyolul beszél, és aki külföldi, azt barátságos, de kurta Buen caminó!-val bocsátja útjára. Előttünk francia pár szólítja meg, akik Normandiából sétálnak, ők fél perc alatt végeztek.

Marcelino már csomagolna, amikor a pár bemutat minket is: mi Budapestről jövünk – gyalog. Ez megnyitottaa a szívét, beszédbe elegyedett velünk, megmutatta a fotót, ahol a mezetán zarándokol, barna csuhában.

Aztán amikor elsuttogtuk, hogy egyébként nászúton vagyunk, megmutatta mind a harminckét fogát, hatalmas keblére ölelt mindkettőnket, és tucatnyi harsány spanyol jókívánsággal árasztott el minket. Sok boldogságot, jó erőt kívánt, és amikor adunk neki egy szív alakú követ, megcsókolta, mielőtt elrakta.

Íme a Gyaloglunk.hu 3000km-es tanácsa: aki nyitva tartja a szívét, az bármikor a szív útján járhatja.

A szív útja a lábaid előtt