Ha túrázóként meglátsz egy templomtornyot az erdő sűrűjéből kifele tekintve, arra gondolsz, hogy vége a túraútvonalnak, az erdőből lassan visszatérsz az emberek és a házak közé, elsétálsz a buszmegállóig, vagy a parkolóban hagyott autódhoz, és egy kellemes, szabadban töltött túra után hazatérsz.

Ha zarándokként vagy úton, egy templomtorony látványa ennél sokkal többet jelent.

Amikor meglátod a tornyot, emlékeztet arra, hogy zarándokúton jársz, isteni küldetésed van, az úr útján jársz.

Arra is gondolhatsz, hogy hozzá képest merre lehet a plébánia, vagy zarándokszállás. Megnyugszol, hogy ha oda becsengetsz, minden bizonnyal önzetlen támogatásra lelsz, befogadó szeretetre, zarándokmisére, zarándokszállásra, és szívből jövő, égi zarándok áldásra, amely megpihenésed után újból utadra bocsájt. A templomtornyok lassan átalakulnak a szemedben biztonságot árasztó támpontokká.

Hat országon keresztül gyalogolva nem gondoltuk volna, mennyire változatos és az otthonitól eltérő képet mutatnak a templomtornyok.

Magyarországon, Ausztriában és Svájcban ismerősek számunkra a többnyire hasonló időben épült vagy átépített, a 18-19. században vagy napjainkban felújított városi és falusi templomok szögletes színes templomtornyai, csúcsos vagy kupolás tetővel. Íme, egy néhány részlet:

Ritkaságszámba mennek a fatemplomok, akárcsak a körtemplomok és az erődszerű, kőtemplomok.

Megszoktuk a hasonló kinézetű, tört fehér vagy tojássárga színű tornyokat szürke bádogtetővel, vagy piros téglával borítva.

Az első romantikus meglepetés Franciaországba átérve számunkra az volt, hogy onnantól kezdve a templomok és többnyire a házak színe és anyaga megváltozott. A zarándokút mentén szinte csak a nyers kő színeiben pompázó kőtemplomokat, és azok egyszerű tornyait követhettük. Festés nélküli, natúr kő és egyszerű cseréptetős tornyok. Az otthon megszokott templomtorony látványára már csak a harangszó emlékeztetett. Ezekben a templomokban is harang hangja szólt, egyenletesen egy hangon kongatva.

Spanyolországban a kép csak annyiban módosult, hogy a tornyokat faragott kövekkel cicomázták, így olyannak tűntek, mint egy-egy gazdagon díszített, ünnepi emeletes torta. A harangszó a megszokott egyenletes kongatás.

Portugáliába átérve, újabb meglepő szokással találkoztunk. A templomtornyokban nem harangok szóltak, hanem gigantikus hangtölcsérek! A megszokott élő harangszót felváltotta egy gépi hang, a szintetizátoron játszott dallamjáték. Eleinte furcsállottuk, nem is gondoltuk a dallamot hallva, hogy a közelben templomot sejthetünk. De aztán megszokta a fülünk a majdnem megszokott látványhoz társuló szokatlan hanghatást.

Persze voltak olyan templomtornyok is, ahol harangok függtek, de ezek inkább csak sokszor installációk voltak.

A templomok hasonlóan kőből épültek, mint francia vagy spanyol társaik, faragott kődíszekkel, de néhol megjelentek a díszített, fehérre festett falak, és legnagyobb meglepetésünkre a festett mintás, kék csempék.

A legjobb „marketingje” a portugál templomoknak volt. Találtunk olyan tornyot, amelynek tetején a kereszt éjjel világított! Rendkívül ötletes megoldás: maga a templom nem volt kivilágítva, csak a kereszt a tetején. Ez zarándok szemmel nagyon tetszett, mert megkönnyítette számunkra a tájékozódást naplemente után is.

Ha el szeretnéd olvasni a “Zarándokok nászúton – 4100 km az El Caminón, Budapest, Santiago de Compostela és Fátima között” című könyvet, itt megrendelheted: http://www.gyaloglunk.hu/rendeles/