Franciaországba átérve mintha a táj is fellélegzett volna. Az idő melegedett, elmaradtak a tartós esők, és a zord, szeles időjárás, kisütött a nap, és csak rövidebb időkre hagyta abba a nyári melegítést.

Ardeche-i táj 1

A hegyoldalakon a bocik már nem csilingeltek, csak csendben legeltek. A legtöbb tehén, aki itt legel, az istállóban hagyta a foltjait.

A foltok az istállóban maradtak

A bocifóbiánk is enyhült, úgy tűnt, kevésbé számítottunk érdekes „tévéműsornak” a rekkenő nyári hőségben, kevesebb lett a felénk forduló marhatekintet, ahogy a legelőket felváltották a Rhone borvidék szőlőtőkéi.

Érdekeségek a borvidékről

Szőlőbirtok mellett

Utunk során számtalan templommal és kápolnával találkoztunk, de ezen a borvidéken láttunk először olyan „borkápolnát” a szőlőhegyen, ahol a színes, festett üvegablakok nem szenteket ábrázoltak, hanem a borkészítés „stációit”, a metszéstől a szüretelésen át a hordós érlelésig. Különös tiszteletadás ez a bortermelésnek, még éppen valahol a vallás határán. Aztán megértettük az okát: a kápolna helyén valamikor Bacchus-szentély állt.

Ezek után meg sem lepődtünk néhány kilométerrel a keresztfa díszítésén.

Borkereszt

Hangulatos tájak: folyóvölgyből a hegyek közé

Ahogy haladtunk az úton, a Rhone folyót átszelve újra emelkedők elé néztünk. Az Ardeche (ejtsd: árdess) egyre emelkedő dombjain át lassan beértünk a hegységbe, ahol Le-Puy-en-Velay is fekszik. De a táj változása kellemes hangulatot teremtett.

Ardeche-i táj 2

Ami feltűnt – különösen az osztrák és svájci vidékekhez képest –, hogy a házak környezetében már nem volt minden élére állítva, a kertek hanyag, laza eleganciával tanúskodtak a kompromisszumról a buja természet és a gazdák rendszeretete között. Kerti törpék helyett farok-csóváló kutyák hangos csaholása fogadott, szinte minden házban.

Hivalkodó luxusvillák helyett festőien kopott, de hangulatosan rendezett környezetű, ódon terméskő házak fogadtak, sokszor vakolatlanul, durva fa ablaktáblával.

Ardeche-i táj 3

Szikrázó napsütésben virágoktól dús illatú mezők, zöld dombok, csodálatos panoráma, mediterrán hangulatú falvak, középkori szűk kőhidak, és a korai keresztény kőtemplomok meghitt egyszerűsége tárult a szemünk elé.

Ardeche-i táj 4

Az út olyan tájakon vezetett keresztül, mintha megelevenedtek volna egykori múzeumban látott festmény élményeink. Úgy éreztük, mintha sorra a francia impresszionista, Pissarro tájképein mentünk volna keresztül.

Pissarro - A remetelak Pontoise-ban