Néhány nap alatt kimostuk a ruhákat, összerendeztük a felszerelést, és szögre akasztotuk a gyalogos bakancsokat. Rengeteg új tervvel és tennivalóval tértünk haza, így biztosak voltunk, hogy a következő napokban nem lesz alkalmunk gyalogolni.

Szomorú száradó ruhák

Gábor már hétfőn munkába állt, így a napjai sűrűbben teltek, mint valaha, Zsófi pedig rendezte az otthoni viszonyokat. Így telt el az első hét, egyik nap a másik nap után. Baráti találkozások, családi élménybeszámolók, fotók mutogatása, és persze közben az ezernyi elintézendő dolog.

Amit az első hét alatt is alig sikerült megszokni, az a „friss” városi levegő, ami az első napokban szinte fojtogatott: folyamatosan könnyezett a szemünk és fújtuk az orrunkat. De aztán néhány nap alatt jobban lettünk, és nagy lendülettel vetettük bele magunkat az „új” életbe.

Az átállást valamelyest segítette, hogy rengeteg tervvel jöttünk haza, de ezek ezúttal nem újabb gyalogtúrák tervei voltak.