A háláról
Rengeteg embernek vagyunk hálásak az út kapcsán, megpróbáljuk most felsorolni őket, reméljük nem marad ki senki.
Először is hálásak vagyunk egymásnak, a bíztatásért, a szervezésért, az ajándékokért, amelyeket egymástól minden nap kapunk.
Hálásak vagyunk a családjaink toleranciájáért, amellyel a holdkóros tervünket elnézték, vagy éppen aktívan támogatták. Ők a háttér-ország, akik bíztatással, információval és logisztikával szolgálnak kritikus helyzetekben. Domi például aprósütivel „kényeztetett” minket, amikor az első napokban éppen motivációra szorultunk.
Hálásak vagyunk a partnereinknek, akik teljes erőbedobással segítik az utunkat, és hisznek a küldetésünkben.
Hálásak vagyunk a barátainknak, ismerősöknek, tágabb családnak, akik bíztatnak, támogatnak minket.
Hálásak vagyunk Nektek, Olvasóknak, akik jó szóval, bíztatással támogattok bennünket az úton.
Hálásak vagyunk azoknak, akik felépítették és karban tartják a zarándokutat, a gyöngyös jelzés állandó biztonságérzetet ad.
Hálásak vagyunk a szállásadóinknak, akik meleg szívvel és gyakran meleg szobával fogadtak minket, és a jó szó mellett alkalmasint vacsorára is meghívtak minket. Volt, aki már nem üzemelteti a szállást, de visszahívott, hogy segítsen találni másikat.
Hálásak vagyunk a munkáltatóknak, akik visszavárnak, és a kollégáinknak, akik bíztatással engedtek minket útra az íróasztal mellől.
Hálásak vagyunk a honlap készítőinek, akik hónapok óta folyamatosan segítenek a nyilvános arcunk rendben tartásában. Külön köszönet Ákosnak a türelemért. Lesz is még rá szükség!
Hálásak vagyunk, akik támogatják a gyaloglás, túrázás és zarándoklás ügyét, bármilyen okból is teszik.
Hálásak vagyunk a hálaérzésért is, mert ez minket is lélekben erősít, hogy nem vagyunk egyedül. Hiszünk abban, hogy a boldogság alapja a hála, és boldogok vagyunk, hogy van miért hálát adni.
Egyúttal kérdés Hozzád, Kedves Olvasó: TE miért vagy hálás?
Hálás vagyok a mindennapi csodákért, melyek előbbre viszik az életemet és másokét is…:)
Egy mini-csoda tegnap: egész nap fagyiról beszélgettünk, de egyik községben sem volt nyitva semmilyen bolt.
Minden faluban emlegettük, amikor egyszer csak az utolsó előtti faluban megállt mellettünk egy mobil fagyiárus.
A két gombóc fagyi előbbre vitt minket: egészen az utolsó faluig
Örültem a mai telefonnak.
Jó utat kívánok mindkettőtöknek, és várom a további post-okat.
Remélem jól sikerült az egri csapatépítés… A “gyalogos csapatépítés” az igen
Gratulálok! Csodálattal és pici irigységgel( tán megbocsátható?!)kísérem figyelemmel az utatokat! Tavaly én is lejártam az el Caminó 840 km.-ét, azóta is visszavágyom…Ami számomra a legmeghatóbb, és követendő példának tartok: ketten, együtt!!! Kívánom, hogy ez a kitartás és szeretetteljes együttműködés a további közös életetekben is jelen legyen! Buen Caminó! Isten áldásával! Baráti öleléssel: Monika (Pécsről)
Nagyon köszönjük. Sokat jelentett útközben, hogy ketten voltunk, mert mindig volt, aki bíztatta a másikat, ha annak mélypontja volt
Legjobbakat kívánjuk viszont
Zsófi és Gábor