2012 június
Francia borvidék a Rhone folyó völgyében
Az út barátságos dombokon, szőlőültetvények és gabonaföldek között haladt. Az útvezetés is változatos lett, ha felvitt egy magasabb hegyre, biztosak lehettünk benne, hogy lesz útközben néhány pont, ami pazar kilátást nyújt a vidékre.
A Rhône völgy 3
Megjött a nyár és megjöttek a mosolyok
A genfi pihenő után végre beköszöntött a nyár. Meleg, napsütéses napok sora jött, harsogóan zöld lett a táj, madárcsicsergés lett a társunk.
A Rhône völgy 1
Gyalogszerrel a Föld körül – Interjú Simon Dáviddal, a világjáró vándorral
Három éve indult el Dávid kelet felé, hogy körbevándorolja a földet. Több tízezer kilométert tett meg gyalogszerrel, számos országon és vidéken keresztül vezetett az útja, megjárta Közel-Keletet, majd Ázsiát. Az ázsiai szakaszról blogot írt, naplója egzotikus olvasnivaló a világról, gyalogos szemmel: http://gyalog.postr.hu/. Ezt követően áthajózott Közép-Amerikába, ahol elbúcsúzott az olvasóktól, de a jó hír: Dávid újra ír!
Gyaloglunk.hu: Miért indultál el vándorútra? Mi volt az eredeti motivációd? Miért gyalogolsz most?
Simon Dávid: Most már lassan három éve annak, hogy volt egy álmom. Megálmodtam azt, amit ma csinálok, azaz hogy egy hátizsákkal és egy bottal követem az Utat. És egyik nap eldöntöttem, vagyis inkább ráéreztem, hogy ez több volt, mint egy álom, ez egy égi jel volt. Így elkezdtem készülődni, majd pár hónappal később nekivágtam az Útnak. Sem a motivációm, sem a hozzáállásom nem változott azóta. Félig komolyan, félig viccesen az első pillanattól kezdve azt mondom, hogy hazafelé tartok.
Dávid Közép-Amerikában
Intenzív illatok – a gyaloglás az orrunkra is hat
Városi ember hajlamos elfelejteni, milyen szmog nélkül élni, friss levegőn mélyeket lélegezni. Pedig a szabadban rengeteg illat vár az orrunkra:
Gyalogos sztorik Svájcból
Boci-fóbia
Anatidaephobia. Ostoba félelem, amikor valaki attól tart, hogy egy kacsa figyeli… Nem biztos, hogy nem létezik, és nem biztos, hogy alaptalan. Ha létezik ennek a szarvasmarha megfelelője, mi lehet, hogy megkaptuk.
Utunk során rengeteg borjúval, tehénnel, bikával, szarvas és szarvtalan marhával találkoztunk. A legtöbb hegyoldalon kolompolt kisebb-nagyobb gulya, és ez különös zenei aláfestést adott a túrához. A marhakalandunkról már meséltünk, de ezzel még nem volt vége a történetnek.
Egy idő után rendszeresen szólt a hetedik érzékünk, hogy valakik figyelnek minket. Volt, hogy láttuk őket, volt, hogy egy hegyoldalnyi kolompolás után állt be néma csend. Amint odanéztünk, megláttuk, amire számítottunk: felénk forduló tekintetek, néha méla, néha kíváncsi, néha feszült felhanggal.
Boci-fóbia 1
