2012 április
A felkészülésről
Nem most kezdődött a terv kifundálása, így az útikönyvek, zarándokút-leírások német nyelven évek óta megvannak (német nyelven számos túrakönyv hozzáférhető, bár ezek nem friss kiadványok, így mindig érhetnek meglepetések a valóságban egy többéves útikönyv leírásához képest).
Vannak eredeti spanyol credencial-jaink, zarándokútleveleink, hogy abban is le legyen dokumentálva az út, de sokszor mi is és a szállásadóink is elfelejtjük a pecsételést, így a pecsétsorozat eddig kissé foghíjas. A nyolcadik napon például még csak négy pecsét örökítette meg, merre jártunk. OKT vagy más pecséteket viszont nem akartunk a füzetbe nyomni, mivel utunk csak néha érinti a kék túrát, de gyakran más túrajelzés mentén halad, vagy csak gyöngy jelzéseket követ.
Lábbelikről és lábakról – Gábortól
Számomra az út kísérlettel indult. Korábban a túrázást csak bakancsban tudtam elképzelni, de két független helyről is azt a tanácsot kaptam, hogy a magyar szakaszt terepfutó-cipőben tegyem meg, ha az időjárás engedi, azaz nem zuhog az eső és nincs térdig érő sár.
A másik jótanács, amit egy harmadik szakértőtől kaptam az útra, hogy ha új cipőben túrázom, jobban teszem, ha felkötöm a régit, mert jól fog jönni, ha a vízhólyagoktól már nem tudok menni. Gyalogoltam korábban új bakancsban 12 vízhólyagon (6-6 lábanként), így lelkileg felkészültem a tortúrára.
Az eredmény: a bakancsos hiedelmem megdőlt. Saucony cipőkben kényelmesen tudtunk túrázni. Ráadásul egyetlen vízhólyagot sem növesztettünk, bár a cipők teljesen újak. Ez az eredmény jeles.
Egy átlagos nap az úton
Ismerőseink rendre kérdezgetik, hogyan telnek a napjaink, ezért összegyűjtöttünk néhány napi rutint és az érdekességet (aki zarándokolt már, azt ebben a posztban nem éri meglepetés).
Az elindulásunk első hetében megpróbáltuk a napi táv fáradalmai mellett a felkészülés heteit is kipihenni, így az első héten 10-12 órákat aludtunk, korai fekvéssel és korai felkeléssel, de a felkelés még így is néha nehezen ment.
Barangolók
Gyöngy az idő, vándoroljunk,
Nincs szekerünk, bandukoljunk,
Lassu folyó ága mellett
Járjuk a halk fűzfa-berket.
Este a láb gyönge, fáradt,
Lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
Száll a világ lepke-szárnyon.
(Weöres Sándor)
A Budai-hegység és a Pilis
Az első néhány nap hagyományos túrához hasonlít. A túraútvonalak a településeken keresztül rendezett házak között vezetnek. Barátságos kertek látványa, fatüzelés illata fogad bennünket. Az utcán mindenkinek köszönünk, és legtöbbször választ is kapunk.
Ismerős helyek, utak, falvak, mégis, amikor megkérdik, merre tartunk, a válasz megváltoztatja az arcokat. Spanyolország annyira váratlan válasz, hogy kérdések sorát szüli: „Olyan messze?” „Végig gyalog?” „Nem ültök kocsiba?”„Mikorra fogtok odaérni?”. Igen. Igen. Nem. Öt-hat hónap múlva.