Nem most kezdődött a terv kifundálása, így az útikönyvek, zarándokút-leírások német nyelven évek óta megvannak (német nyelven számos túrakönyv hozzáférhető, bár ezek nem friss kiadványok, így mindig érhetnek meglepetések a valóságban egy többéves útikönyv leírásához képest).

Vannak eredeti spanyol credencial-jaink, zarándokútleveleink, hogy abban is le legyen dokumentálva az út, de sokszor mi is és a szállásadóink is elfelejtjük a pecsételést, így a pecsétsorozat eddig kissé foghíjas. A nyolcadik napon például még csak négy pecsét örökítette meg, merre jártunk. OKT vagy más pecséteket viszont nem akartunk a füzetbe nyomni, mivel utunk csak néha érinti a kék túrát, de gyakran más túrajelzés mentén halad, vagy csak gyöngy jelzéseket követ.

Ismerőseink rendre kérdezgetik, hogyan telnek a napjaink, ezért összegyűjtöttünk néhány napi rutint és az érdekességet (aki zarándokolt már, azt ebben a posztban nem éri meglepetés).

Az elindulásunk első hetében megpróbáltuk a napi táv fáradalmai mellett a felkészülés heteit is kipihenni, így az első héten 10-12 órákat aludtunk, korai fekvéssel és korai felkeléssel, de a felkelés még így is néha nehezen ment.

Az első néhány nap hagyományos túrához hasonlít. A túraútvonalak a településeken keresztül rendezett házak között vezetnek. Barátságos kertek látványa, fatüzelés illata fogad bennünket. Az utcán mindenkinek köszönünk, és legtöbbször választ is kapunk.

Ismerős helyek, utak, falvak, mégis, amikor megkérdik, merre tartunk, a válasz megváltoztatja az arcokat. Spanyolország annyira váratlan válasz, hogy kérdések sorát szüli: „Olyan messze?” „Végig gyalog?” „Nem ültök kocsiba?”„Mikorra fogtok odaérni?”. Igen. Igen. Nem. Öt-hat hónap múlva.