2012 április
A felkészülésről
Nem most kezdődött a terv kifundálása, így az útikönyvek, zarándokút-leírások német nyelven évek óta megvannak (német nyelven számos túrakönyv hozzáférhető, bár ezek nem friss kiadványok, így mindig érhetnek meglepetések a valóságban egy többéves útikönyv leírásához képest).
Vannak eredeti spanyol credencial-jaink, zarándokútleveleink, hogy abban is le legyen dokumentálva az út, de sokszor mi is és a szállásadóink is elfelejtjük a pecsételést, így a pecsétsorozat eddig kissé foghíjas. A nyolcadik napon például még csak négy pecsét örökítette meg, merre jártunk. OKT vagy más pecséteket viszont nem akartunk a füzetbe nyomni, mivel utunk csak néha érinti a kék túrát, de gyakran más túrajelzés mentén halad, vagy csak gyöngy jelzéseket követ.
Lábbelikről és lábakról – Gábortól
Számomra az út kísérlettel indult. Korábban a túrázást csak bakancsban tudtam elképzelni, de két független helyről is azt a tanácsot kaptam, hogy a magyar szakaszt terepfutó-cipőben tegyem meg, ha az időjárás engedi, azaz nem zuhog az eső és nincs térdig érő sár.
A másik jótanács, amit egy harmadik szakértőtől kaptam az útra, hogy ha új cipőben túrázom, jobban teszem, ha felkötöm a régit, mert jól fog jönni, ha a vízhólyagoktól már nem tudok menni. Gyalogoltam korábban új bakancsban 12 vízhólyagon (6-6 lábanként), így lelkileg felkészültem a tortúrára.
Az eredmény: a bakancsos hiedelmem megdőlt. Saucony cipőkben kényelmesen tudtunk túrázni. Ráadásul egyetlen vízhólyagot sem növesztettünk, bár a cipők teljesen újak. Ez az eredmény jeles.
Terepfutó cipők - futás nélkül
Egy átlagos nap az úton
Ismerőseink rendre kérdezgetik, hogyan telnek a napjaink, ezért összegyűjtöttünk néhány napi rutint és az érdekességet (aki zarándokolt már, azt ebben a posztban nem éri meglepetés).
Az elindulásunk első hetében megpróbáltuk a napi táv fáradalmai mellett a felkészülés heteit is kipihenni, így az első héten 10-12 órákat aludtunk, korai fekvéssel és korai felkeléssel, de a felkelés még így is néha nehezen ment.
A Budai-hegység és a Pilis
Az első néhány nap hagyományos túrához hasonlít. A túraútvonalak a településeken keresztül rendezett házak között vezetnek. Barátságos kertek látványa, fatüzelés illata fogad bennünket. Az utcán mindenkinek köszönünk, és legtöbbször választ is kapunk.
Ismerős helyek, utak, falvak, mégis, amikor megkérdik, merre tartunk, a válasz megváltoztatja az arcokat. Spanyolország annyira váratlan válasz, hogy kérdések sorát szüli: „Olyan messze?” „Végig gyalog?” „Nem ültök kocsiba?”„Mikorra fogtok odaérni?”. Igen. Igen. Nem. Öt-hat hónap múlva.
Technikai poszt a frissítésekről
Az első két hetünk technikai és egyéb kihívásokról szólt, így nem tudtunk elég gyakran jelentkezni. Mindenkinek köszönjük a megértést, kárpótlásul holnapután estére felkerül néhány extra poszt.
Amire törekszünk, hogy legalább hetente hírt adjunk magunkról.
A gyaloglunk.hu oldalra kerülnek a cikkek és élménybeszámolók, a Facebook oldalon viszont több fotót töltünk majd fel, mint ami az oldalra felkerült. Ebben előre köszönjük háttércsapatunk fontos tagjának, Dominak a segítségét.
A későbbi szakaszokon sem lesz mindig internet-hozzáférésünk, így előfordulhat, hogy a kommentek nem azonnal jelennek meg, de minden alkalommal, amikor tehetjük, menedzseljük az oldalt, és nem hagyunk levelet megválaszolatlanul.
Tavasz a Gyaloglunk.hu-n
