Új utakon: sós, tengeri levegőn

Tengerparton gyalogolni nagy változatosság volt ahhoz képest, amit hónapokon keresztül a kontinenst átszelve tapasztaltunk.

Leértünk az óceán partjára!

Leértünk az óceán partjára!

Mindig friss levegő, enyhe vagy erősebb szél, az óceán sós lehelete kísért az utunkon. Nem is akartunk uralkodni az eufórián, élveztük a változatosságot.

Öröm a parton

Öröm a parton

Ugyanakkor feltűnt, mennyivel nehezebb a homokban gyalogolni. Egyrészt nehéz lendületet venni, így olyan, mintha mindig domboldalon felfelé mennénk, másrészt a part lejtése miatt teljesen más lett az izomterhelés, így három-öt óra leforgása alatt meg is erőltettük a lábainkat.

Annyira lassan ment a gyaloglás, hogy nem is jutottunk el Portóig, hanem megaludtunk egy újabb kempingben, nem sokkal Porto előtt.

Homokos szakasz az úton

Homokos szakasz az úton

Másnap elhatároztuk, hogy jobban haladunk, és pont kapóra jött, hogy a helyi önkormányzatok beruháztak egy palló építésébe: az utolsó 15 kilométert fapallón tettük meg, a tenger látványával, de a hátrányos mellékhatások nélkül.

Pallókon haladtunk Portótól északra

Pallókon haladtunk Portótól északra

A könyv azt javasolta, Portóból fogjunk metrót Matosinhos-ig, nekünk azonban volt kedvünk a sétához, így gyalog indultunk el a városközpont felé, hogy bekérezdkedjünk az önkéntes tűzoltókhoz, ahol aludni szerettünk volna.

Az óraátállítás miatt már nyolc körül sötétedett, így a kivilágított utcákon mentünk keresztül a városon, az aznapi szálláshely felé, leküzdve a gyönyörű város szintkülönbségeit.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


6 − 3 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>