Ausztriában és Svájcban számos helyen találkoztunk római utak és gyalogösvények nyomaival. Ilyenkor úgy érezzük vándorként, valós időben éljük át a történelmet.

Először Ausztriában Zams előtt található egy római útrészlet a Via Claudia Augustá-n, amely megmutatja, milyen széles volt a római szekerek nyoma. Mivel a szekérnyomot a római lovak farszélessége határozta meg, adódik a következtetés, hogy a mai utak és vasutak szélessége valójában az ókori lovak hátsó méretéből ered.

Érdekes, néhány perces videó a Via Claudia Augusta tiroli szakaszáról.

Ennél még izgalmasabb Svájcban Schwarzenburgnál az útrészlet, ahol a kövezett kocsiút mellett a magasított gyalogút a korai gyalogos vándorok, zarándokok lépéseitől kopott ki. Itt tényleg ókori és középkori zarándokok nyomán jártunk!

Római ösvény - zarándokok lábnyomát követve

A homokkő megőrizte a lábnyomokat

Gyalogos legendák Svájcból

Egyik kedvenc legendánk Szent Beátusz és Jusztusz legendája, a két ír hittérítőé, akik a Thun-tó mellett egy barlangban éltek, és innen térítgették a svájciakat. A legenda szerint a falu határában a barlangban le kellett győzniük a sárkányt, hogy bejuthassanak, ami természetesen csak azoknak sikerül, akiknek természetfeletti hatalmuk van, és/vagy alkalmasint erős hitű keresztények.

Mivel a helyiek nem voltak biztosak, Beátuszék melyik képességeiket használták, csodatévő hírük lett a környéken. Misztérium, hogy miért barlangban éltek, de mind a mai napig Beátusz-barlangnak hívják ezeket a gyönyörű cseppkőbarlangokat.

Svájci táj 9

Szerintünk ez a legenda teljesen hihető, és egybevág a mi tapasztalatunkkal. Idejött két idegen, az egyik valószínűleg hosszú szakállal, és idegen nyelvet beszélve, és már első alkalommal kiderült, hogy a szállások csillagászati árúak, és a helyiek sem befogadó természetűek. Így kerestek egy olcsóbb szállást, ami abban az időben kemping helyett csak barlang lehetett.

A sárkány eredete is egyértelmű, a falusiaknak valamivel meg kellett magyarázniuk, hogy ők miért nem mertek bemenni a barlangba. És amikor a két jöttment be mert menni, nyilvánvalóan ez volt az egyetlen kézzelfogható magyarázat: varázserejükkel legyőzték Ponzót, a sárkányt.

Így győztük le mi is Ponzót, a svájci árszínvonalat.

Svájci táj 10

Másik kedvenc legendánk Szent Klausz testvér legendája, ami tipikusan a zarándoklás mellékhatásairól tanúskodik. Flüe-ből származó Niklaus ötven éves koráig elismert társadalmi életet élt: volt városatya és bíró, tíz gyerekes családapa és férj. Aztán isteni sugallatra zarándokútra ment, és hátrahagyva a korábbi életét remetének állt. Ebből is látszik, vigyázni kell ezekkel a zarándokutakkal!

Jó tudni, hogy aki ötvenéves korában motorra ül és egy fiatal hölgyet ültet a háta mögé, az kapuzárási pániktól szenved, ellenben aki ilyen esetben békét hirdet és segít megoldani a polgárháború konfliktusait, abból még szent is válhat.

A motorosok, akikkel gyakran találkoztunk, általában a második kategóriába tartoztak, mert gyakran a feleségükkel mentek motorozni. Ki tudja, egyszer még szent is válhat belőlük!

Az akasztott fiú legendája – csattanóval

Ismert zarándok história, amikor egy házaspár a fiával kelt útra, és egy helyen a fogadós gonosz leánya, akinek megtetszett a fiú, félreérthetetlen ajánlatot tett neki, amit a jámbor fiú elutasított. Bosszúból a leány bevádolta a hatóságoknál, akik helyben elítélve fel is akasztották.

A “gondos” szülőknek nem tűnt fel a fiú hiánya, hanem elzarándokoltak Santiagóba, majd hazafelé meglátták az akasztott fiú lengedező testét – és a fiú csodával határos módon még élt!

Mentek a bíróhoz, hogy oldozzák le a fiút, mire a bíró vacsora közben annyit mondott, a fiú pont annyira él, mint a tyúk és a kakas a tányérján. Erre – második csodaként – a sült csirkék felpattantak és futkosni kezdtek, és így a fiú is megmenekült.

A csattanó: aki azt hitte, hogy a fiú legendája Spanyolországhoz köthető, arra Svájcban más hír vár: “létezik” olyan fiú, aki Svájcban élte túl az akasztást, és van olyan is, aki Németországban.

A fiú, aki túlélte az akasztást - Tafersben

A fotó forrása: jakobsweg.ch