Ki az a ninja? Az eredeti szó japán harcost jelent, aki az álcázás nagymestere, beleolvad a környezetébe. Szinte láthatatlan, és ezt a tulajdonságát kihasználva közelíti meg ellenfelét és teljesíti a küldetését (általában valami halálos kimenetelűt).

A ninja a rejtőzés mestere - ha ügyes, nem lehet látni

A mi definíciónk szerint a ninja az, aki ismeri a rendszert, amelyet használ, és a radar alatt közlekedik. Amíg nem hívja fel magára külön a figyelmet, addig szinte nem is tudni, hogy ott van. Beleolvad a környezetébe, és olyan speciális tudások birtokosa, amelyek lehetővé teszik számára a láthatatlan közlekedést, és céljai elérését.

Útközben kettővel is találkoztunk, aki felfedte nekünk magát az egyik egy „vándorkaraván-ninja”, a másik „zarándok-ninja”. És valószínűleg még többtucatnyival, akinek a létezéséről sem tudtunk.

Volkswagen Hotel – a lakóautók láthatatlan mestere

Egy alkalommal, amikor az út mentén gyalogoltunk – a zarándokúttól kicsit messzebb – megállt mellettünk egy jellegtelen, kb. 10 éves, de tiszta állapotban lévő Volkswagen. A sofőrje angolul szólt hozzánk: felajánlotta, hogy elvisz minket egy darabig.

Szokás szerint elutasítottunk, de aztán említette, hogy a korábbi kempingben látott minket, és ez kíváncsivá tett. Mit keres egy normális VW a kempingben? És hogyhogy a sofőr beszél angolul?

Beültünk hát a következő faluig, és hat km alatt sokat tanultunk. Már amikor kinyitotta a hátsó részt, varázslatos világ tárult fel előttünk. Az egyszerű fehér VW furgon, amely ugyanúgy lehetett volna egy villanyszerelőé vagy a vízműveké, valójában egy egyágyas szobát rejtett. Volt benne egy kényelmes habszivacs, ágyneművel, mellette műanyag kerti szék, és egy nagy értékű kerékpár. A falon akasztók, rajtuk rengeteg, kempingezéshez hasznos dolog. A sofőrfülkében volt a személyes felszerelés, ott nekünk már nem is jutott hely.

Nyugat-Európában az autós karavánok szigorú szabályozás alá esnek. A legtöbb helyen nem parkolhatnak, a helyi önkormányzat saját hatáskörben dönti el, mekkora bírságot szab ki rájuk, és ezt a kempingezésre egyébként alkalmas helyeken, autós megállóhelyeken ki is függesztik. Általában az önkormányzatok célja, hogy ezek az autók kempingben töltsék az éjszakákat, az idegenforgalom hivatalos rendszerében. Igaz, számos kis falu pontosan ennek ellentétével csábítja a turistákat rejtő karavánokat: ingyenes megállóhelyet kínál, remélve, hogy az utazók fognak helyben valamit fogyasztani is.

A lakóautók, lakóbuszok számos parkolóból is ki vannak tiltva, és ha a tábla nem lenne elég, általában vagy egy korlát a bejárat felett, amely megakadályozza a magasabb járműveknek a behajtást.

Ahol ilyen korlát nincs kinn, ott általában tucatnyi lakóautó áll egymás hegyén-hátán, a tiltó tábla ellenére is. A sofőrök arra bazíroznak, hogy naplemente után érkeznek, és napfelkelte előtt mennek tovább.

Nem így a barátunk. Autójáról senki meg nem mondaná, hogy lakóautó, amíg ki nem nyitja a hátsó rész ajtaját. Ha talál nyilvános WC-ket és tusolókat (meglepő módon ebből is jó néhány van), akkor az emberünk higiénikusan és láthatatlanul álldogálhat ingyenes parkolók sokaságában, nem keveset spórolva a nyaralás költségén.

Az autó szabványos magasságú, így a felső korlát alatt átfér. A sofőr bárhol megáll, csak kiveszi a kerti széket, és máris kényelemben üldögél, vagy kerekezik, míg a furgon szinte láthatatlanul parkol egy arra megfelelő helyen. Ügyes.

A halk szavú zarándok – titkos tudás birtokosa

Egy másik francia szálláshelyen egy zarándok-mesterrel találkoztunk. A negyvenes éveiben járó férfi az összes, útjába eső nyelvet akcentus nélkül beszéli, így a portugált, spanyolt és franciát. Ottlétünkkor a franciák csodálkoztak, hogy nincs akcentusa, holott – mint később megtudtuk – ez számára tanult nyelv.

Halk szavú, csendes, ápolt ruhájú, jó modorú és udvarias. Bármikor bárkivel szívesen elcseveg, barátságos a mosolya, ugyanolyan zarándoknak látszik, mint bárki más. Igazi ninja, mert ránézésre egy kedves ember, és nem is sejteni, hogy ő nem átlagos zarándok, hanem a titkos tudás birtokosa.

Minden évben hónapokat tölt Európa zarándokútjain, hol oda, hol vissza járja az utakat. (Valószínűleg) szezonális munkákból él – ez alkalommal éppen cseresznyét szedni indult Kelet-Franciaországba –, a munkák között pedig gyalog járja az ösvényeket. Mindenhol pontosan tudja, hol, mit tegyen, hol szálljon meg, és mit mondjon, hogy jó szívvel fogadják.

Útitársa egy magyar lány, aki mesélt róla egy kicsit, így tudtuk, hogy nem átlagos ember. Szóba elegyedtünk vele, és ő először kicsit elbeszélgetett velünk. Kikérdezett minket, kik vagyunk, milyen dolgokról miket gondolunk. Mintha letesztelte volna, hogy arra érdemes emberekkel osztja-e meg a tudását. Megpróbáltuk meggyőzni, hogy igen.

És amikor megnyílt, ismeretek tárházát találtuk nála. Bármit kérdeztünk, mindenre válaszolt. Aznap minket elsősorban a kedvező szállások érdekeltek azokon a szakaszokon, amelyeket nem ismertünk, mire fejből mondta, a következő néhány napban melyik faluban van adományos szállás, melyik falu határában van mosdó és tusoló, amely mellett sátrazni is lehet, melyik városban melyik szállásra érdemes menni. Felbecsülhetetlen tudás, amit az útikönyvek nem írnak le – mi például korábban St. Antoine-ban úgy találtunk meg a falu szélén a szabad sátrazóhelyet, hogy megvacsoráztunk, és rákérdeztünk a hely tulajdonosánál.

A ninja pedig búcsúajándékként meggyőzte a hely tulajdonosát, hogy engedjen minket adomány-alapon vacsorázni (hosszú ideje ez volt a legjobb, többfogásos vacsoránk) és aludni. Nem fogjuk elfelejteni, amit tőle kaptunk, sem pedig a hely jó szívű tulajdonosát.

A Gyaloglunk.hu nem rejtőzködik

Magunkat egyébként semmiképpen nem tartjuk ninjának, szinte mindenkinek elmeséltük a történetünket, akivel találkoztunk, és érdeklődött. Sőt, rengetegen már az első pillantásra tudták, kik vagyunk, meg sem kellett szólalnunk – már hallottak rólunk.

Elég messze jártunk a láthatatlanságtól, de nekünk nem is ez a cél, a rengeteg szeretetet, amelyet a zarándok-társaktól kapunk, semmi mással nem lehet pótolni.

És ha már úgysem vagyunk láthatatlanok, rengeteg helyen ott hagytuk az aláírásunkat: egy kis térképet, egy önarcképet, és egy internet-címet.

Aláírásunk - ha van színes filctoll

Aztán csak hátradőltünk, és a honlap statisztikáiban figyeltük, ahogy a magyar olvasók mellett egy hónap után megjelentek az osztrák, majd a svájci, és előbb-utóbb a francia látogatók is.