Ahogy elhagytuk Padrónt, néhány nap alatt elértük a portugál határt. Az út váltakozva haladt főutak mentén, szőlőskertek között, eukaliptuszerdőkben és egzotikus fákkal szegélyezett, falusi utak mentén.

Illatos eukaliptuszlevelek az út mentén

A magányunk enyhült, hiszen a számunkra legfontosabb társunk velünk volt, és újrakezdtük a korábbi tervezgetést, készletgazdálkodást, mert úgy tűnt, az út kevésbé kiépült, mint a korábbi spanyol út, így nem árt elegendő élelemről és vízről gondoskodnunk. Ráadásul, ha szembe jött egy zarándok, az nekünk külön segítette az útkeresést, így szívesen üdvözöltünk minden hátizsákost.

Citromfák az út mentén

Furcsa volt, hogy már a Camino Portugues-en haladtunk, de még mindig Spanyolországban járunk.

Utolsó spanyol esténken megaludtunk Tui-ban, majd másnap reggel átkeltünk a határon húzódó nemzetközi hídon, és elkezdtük a portugál szakaszt.

Híd Tui és Valenca között

Az első portugáliai napok

Ami egyből feltűnt, hogy megszaporodtak a kék nyilak. A portugáloknak szemlátomást sokkal fontosabb volt a Portugália felé vezető útjelzés, mint a spanyoloknak. Aztán az is kiderült, nem a Camino Portugues sajátsága a kék nyíl, hanem minden úté, amelyik Fátimába vezet.

Kedves találkozásunk volt Antonióval, aki a Pedra Furada nevű éttermet és bárt vezeti. Amikor elmeséltük a történetünket, megkérdezte, válogatósak vagyunk, vagy mindent megeszünk-e, mert van egy helyi étel, amellyel tavaly főzőversenyt nyert, és szívesen megkóstoltatná velünk.

Pedra Furada - Antonio étterme

Azt feleltük, nem vagyunk válogatósak, így hamarosan hatalmas tállal érkezett az asztalhoz, amelyen sokféle hús sorakozott. Így ettük meg életünk első portugál disznótorosát. A vegetáriusoknak azt javasoljuk, hogy két bekezdéssel lejjebb folytassák az olvasást.

A tálon ugyanis a malac minden belsőségével találkoztunk: a hagymás vértől kezdve a pecsenyén keresztül a májpástétommal töltött tepertőbőrön és pirított malacfülön keresztül. Ismerős és újszerű ízek voltak: a portugál fogásokban felismertük a szerecsendió, fahéj és más fűszerek nyomait, és az elkészítés módjai sem mindig a hazai szokásokat tükrözték. Elég nehéz vacsora volt, így később nem is próbálkoztunk hasonló rendeléssel.

Portugál disznótoros

A vacsora végeztével megaludtunk Antoniónál, mivel sötétben már nem akartunk az erdőben tévelyegni, így viszont másnap frissen indultunk útnak.

Pedra Furada - bejegyzésünk az étterem vendégkönyvében

A magyar lányok, akikkel találkoztunk, egyöntetűen jelezték, hogy ezután nem túlságosan szép szakasz következik Portó külvárosaiban, főleg főutak mentén, így irányt módosítottunk, és az Atlanti-óceán felé vettük az irányt. Vila do Conde-nél lementünk a strandra, és megszálltunk a kempingben, másnap pedig elkezdtük a tengerparti szakaszt Porto felé.