Különleges hidak az úton
Szent Jakab útja számos különleges hídon vezet át, íme a három kedvencünk, amely útba esik a Via Podiensis-en.
Pont d’Artigues – Román stílusú kőhíd a zarándokok útján
Larressingle után átmentünk egy román kori kőhídon, a Pont d’Artigues-en, amely évszázadokon át zarándok-átjáró volt. Erről tanúskodnak a levéltári anyagok, amelyek szerint a híd lábánál ispotály állt. Itt tehát újra a középkori zarándokok útját jártuk. A megállító-hely fontosságát mutatja, hogy az ispotály közvetlenül Santiagio de Compostela hatáskörébe volt rendelve.
Pont Valentré – Az ördög hídja
Cahors híres, háromtornyú hídjához különös legenda kötődik. Az építmény évtizedeken keresztül, rendkívül lassan épült, és az építkezés csak a vége felé gyorsult fel. Meg is született a monda: a főépítész lepaktált az ördöggel, hogy segítsen neki befejezni a hidat. Az ördög az építész lelkét kérte cserébe, amikor elkészült a híd.
A híd tehát – sátáni segítséggel – fel is épült, és amikor már csak egyetlen kő volt hátra, az építész elküldte az ördögöt, hogy hozzon vizet neki a habarcshoz. Igen ám, de egy szitát adott neki, így nem lett víz és nem lett kész a habarcs. Ezzel ugyan az utolsó kő sosem került a helyére, de a főépítész is megtarthatta a lelkét.
A monda szerint, az alvilág fejedelme bosszúból sokáig „megakadályozta”, hogy bármilyen módon bekerüljön a zárókő, amelyet a későbbi korok építészei már a fejlett technológia segítségével pótoltak. Erre a legendára emlékezve a zárókő ördögfej alakú lett.
Pont du Canal – Hogy ment át a yacht a folyó felett?
Erre a kérdésre Moissac-ban kapunk választ, ahol a Tarn folyót csatorna keresztezi, de nem egy magasságban: a csatorna nem kapcsolódik a folyóhoz, hanem átvezet felette.
A vízszintkülönbséget több zsilip biztosítja, így a hajóknak többször kell zsilipelniük, mielőtt feljutnak a megfelelő magasságba. Érdekes megoldás.
Bonjour à vous 2;
où en êtes vous de votre périple?
Comme nous ne parlons pas le Hongrois, difficile de se retrouver sur votre site!
Bien amicalement et bon souvenir
les hospitaliers du presbytère de Lectoure