Amióta elindultunk, számos feszülettel vagy kápolnával találkoztunk az út mentén.

Ezek Magyarországon általában hasonló stílusúak voltak, egyszerű, meszelt kis házacskák – bennük feszület vagy festett, szentet ábrázoló szobrocska.

Ausztriában is hasonló apró kápolnákkal lehetett találkozni, néhol festett szobrocskákkal, néhol szentképekkel díszítve, nyitott és zárt formában.

Franciaországban azonban nem kis fülkék, hanem a kőkeresztek álltak az út mentén. Érdekes volt nyomon követni rajtuk a különböző korszakok ábrázolási stílusjegyeit.

Ezen a szakaszon láttunk egészen korai, a kereszténység elterjedésének korszakából fennmaradt – és minden bizonnyal renovált – egyenlő szárú kereszteket.

Ugyanígy vártak minket korai román templomok és katedrálisok falain kereszt-rajzok és kőfaragások.

A kereszteken sokszor nem szerepelt alak, így aztán mosolyt csalt az arcunkra, amikor egyiken-másikon felfedeztünk egy-egy elnagyoltan megformált, de még felismerhető emberalakot. Ezek a keresztek akkor készülhettek, amikor a helyi kőfaragó művészek még minden bizonnyal nem láthatták egymás munkáit, és nem volt egyezményes megformálása Krisztus figurájának.

Aztán volt, ahol csak az attribútum szerepelt. Erre találtunk korai román

és XIX. századi példát is.

Csipkésen díszített, kecses, magas talpazatú, gótikus kereszteken előfordult, hogy nem csak Krisztus, hanem Mária alakja szerepelt egyedül vagy a gyermekkel.

Estaingban különleges XVI. századi kereszt állt a templom bejáratánál. A feszületen Krisztus alakja, alatta egy asztalnál St. János és másik három alak ül, a kereszt lábánál pedig Mária Magdolna és egy Jakabos zarándok térdel.