Ködben a hegyen
Saint-Jean-Pied-de-Portból délután vágtunk neki a hegynek, bár még világos volt, amikor elértük az Auberge Orisson-t. Nem foglaltunk szállást, nem akartunk maradni, bár a francia szakaszról megismert zarándok-barátok marasztaltak. Ittunk egy frissítőt, aztán nekivágtunk a hegytetőnek.
Vidáman haladtunk, senkivel nem találkoztunk, és úgy terveztük, vagy elmegyünk estére Roncesvallesig, vagy sátrazunk a hegyen, de aztán a sors közbeszólt: az egész hegyet köd borította el.
Ráadásul a hegyen számos juhnyáj és tehéncsorda legelt ridegtartásban, nyomaik és kolompolásuk figyelmeztettek, itt nem lesz annyira egyszerű sátrazni.
Nem most kezdtük a gyaloglást, nem különösebben ijedtünk meg sem a ködtől, sem a kolompolástól, de amikor sötétedéskor szembetaláltuk magunkat egy hegyi kisházzal, amelyben nem volt senki, és nyugodt éjszakát ígértek a kőfalak, nem haboztunk. Felállítottuk bent a sátorbelsőt, megvacsoráztunk, és álomba merültünk.
Ébresztőórára nem volt szükség, korán reggel kocogó birkák vidám kolompolása ébresztett minket. Úgy tűnt, ha a kolomposnak futni támad kedve az egyik legelőről a másikra, az egész nyáj futólépésben követi, hátha ott jobb a fű (szerintünk ugyanolyan, de annyira nem értünk hozzá).
Mi hálát adtunk a sorsnak, hogy ezt nem közvetlenül a sátorponyván keresztül kellett hallgatnunk, hanem a kőfal védelméből. Nem szerettünk volna arra ébredni, hogy reggel egy dzsoggingoló birkanyáj nyitja ránk a sátorajtót.
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!