Amikor megkérdeztük olvasóinkat, mondják el, hogyan, hol, kikkel sétálnak, túráznak és zarándokolnak, rengeteg megható pillanatban volt részünk. Az volt az érzésünk, csupa „jó” ember töltötte ki a kérdőívet. Olyanok, akikkel mi magunk is szívesen találkoznánk, lépdelnénk együtt. De azért voltak muris pillanatok is. Íme néhány:

A napi túrázó

Volt, amikor evett minket a sárga irígység: „Napi szinten, gyalog járok munkába, pilisi környezetben. Napi 1,5 óra gyaloglás”. Aki olvasta a könyvet, emlékezhet Tonk Emil mondására: az irígység amúgy természetes emberi érzés, mert nincs benne semmi káröröm. (ugyanez fordítva is igaz)

A katona

Volt, amikor meglepődtünk: Zarándok 8. Milyen zarándoklással, gyaloglással, túrázással kapcsolatos rendezvényen, eseményeken voltál vagy melyekre szoktál járni? „Katonai.”

Így már megértettük a korábbi választ is: Zarándok 2. Milyen zarándokut(ak)on jártál és melyik évben? “2000 – rendszeresen : Franciaorszàg, mindenfelé. 2001 – Djibouti. 2002 – Bosznia. 2005 – Elefàntcsontpart. 2006-2008 – Francia Guyana. 2010 – Afganisztàn”

Zarándok 5. Változtattál-e valamit az életeden a zarándokút után? „Új módszerek és felszerelés a tapasztalatok alapjàn”

Ugyanő: Zarándok 4. Milyen hatással volt rád a zarándokút? „Fàrasztó, de érdekes”

A kutyamágnes

Volt, amikor együttéreztünk: Ha van (bringád), hetente hány km-t tekersz? „Hülyén hangzik, de félek az utána rohanó kutyáktól, ezért kerékpárral nem megyek külterületre.”

A gyalogos horror

És volt, amikor aggódtunk:

Séta 3. Kivel szoktál leggyakrabban sétálni? „legóemberek követnek”

Ez izgalmas kezdet, bár pont úgy hangzott, mint egy horrorfilm előzetese. Aztán jöttek a következő válaszok, amelyek elárulták, hogy izgalmas személyiséggel van dolgunk:

Túra 3. Melyek a kedvenc túraútvonalaid külföldön? „Egyenlítőn szívesen gyalogolnék.”

És most jön a feszültség drámai tetőpontja: a hiány!

A válaszok abbamaradtak!

A legóemberek utolérték!