Sok ad-hoc dolog történik velünk út közben, nem is lehet mindent megtervezni: így került a kezünkbe egy 2011-es kiadvány a közép-franciaországi zenei fesztiválokról. Miután megnéztük, hogy a tavalyi zenei kínálatból melyik esett volna útba, nem kellett sok hozzá, hogy felfedezzük az interneten: van egy szimpatikus zenei fesztivál Cahors-ban, ami útba is esik, és ha minden jól megy, pontosan a fesztivál második napjára oda is érünk.

Így került fel a terveink közé a Cahors Blues fesztivál. Zenei ízlésről nem írunk a Gyaloglunk.hu-n, erre vannak alkalmasabb fórumok is, ez a poszt is olyan, mint a rádiós kívánságműsor: mindenkinek küldjük, aki szereti.

Cahors Blues Fesztivál

Akinek értenie kell, az érti, mindenesetre a fesztivál azonnal felkeltette a figyelmünket, és ha már letértünk az útról, volt rá esély, hogy időben odaérjünk.

Így aztán háromnapos, gyakran éjszakába nyúló erőltetett menet után, már a fesztivál kezdőnapján kora délután keresgéltük a kempinget Cahors határában. Reméltük, hogy a felhajtás ellenére lesz hely, és hogy lesz még belépőjegy, ha már ennyit gyalogoltunk egy kis zenei élményért.

Nagy szerencsénkre volt hely a kempingben (bár ha kellett volna, akár a recepció épülete mögötti földdarabon is készek voltunk sátrat verni, ha úgy hozza a sors), és volt jegy is, így két napos pihenőnket esténként némi afrikai-amerikai-kreol zenével fűszereztük a félszigetre épült csodálatos városka ódon főterén.

Vasárnap este például Eric Sardinas játszott olyan zenét, amely pontosan illett a karszt-hegység óriási sziklafala mellett vezető úthoz.

Út a sziklafalba vájva

Mi pedig két napig nem zarándokok voltunk, hanem két túraöltözetes ember a színes zenei forgatagban.

http://www.cahorsbluesfestival.com