Zeillern - Szent Jakab templom

Másnap kéz a kézben – eltévedtünk. Elnéztünk egy nyilat, az apró térkép nem segített, és körös-körül, amerre a szem ellátott, minden irányban egyforma dombok, mezők és akácsorok vártak.

Dombok a Duna völgyében

Nem voltunk biztosak, meddig kellene visszamenni, így tovább mentünk, majd az országútra kiérve megálltunk, hátha meg tudunk kérdezni valakit. Két autó meg sem állt, stopposoknak néztek minket. Az első lassító autóban egy hölgy ült, aki azt nem tudta megmondani, honnan jön, és hová vezet az országút. A másik autóban két tinédzser, akik közül az egyik felismerte a helyet, amerre tartottunk, és az egyik irányba mutatott. Két óra alatt kiderült, nem a megfelelő embert kérdeztük meg, az út hatalmas kerülőt tett a kívánt város előtt. Elég, ha annyit mondok, az autópálya büféjében tudtunk ebédelni, ahol elég furcsán néztek ránk, mit keresünk ott gyalog.

Végül az országutat követve negyven kilométer felett végeztünk. Az eredetileg tervezett helyre meg sem érkeztünk, így egy faluval korábban becsengettünk a plébániára.

Először azt hitték, koldusok vagyunk, így a kaputelefonon elzavartak minket. De végül kinyílt egy ablak, egy idős ember – a helyi plébános – végignézett rajtunk, és végül beengedett, sőt, egy zacskós levessel feljavított minket a hosszú gyaloglás után. Ahogy ő mondta, ezt még egy férfi is meg tudja főzni.

Másnap rövidebb napot iktattunk be, mivel megkóstoltuk a most-ot (erjesztett alma- vagy körtebor, vagy a kettő vegyesen).

Most - Erjesztett gyümölcsbor, a környék nevezetessége

Sankt Georgen-ben megnéztük belülről a rendőrség épületét, ezúttal egy koccanásos baleset szemtanújaként.

Utunk később emlékhely mellett vezetett: végigjártuk Mauthausenben a korábbi náci koncentrációs tábort. Levert hangulatban barangoltunk tovább, és még elég sok volt hátra Linzig, igaz, újra a Duna-menti kerékpárúton újra erőre kaptunk, mert szintemelkedésre már nem kellett számítani.

Duna parton a vándorok

Egy yachtklub mellett Zsófinak jó ötlete támadt, mi lenne, ha ott kempingeznénk? Majd neki is látott megvalósítani, bement és „eladott” minket. Az egyébként zártkörű klub ez egyszer kivételt tett: biztosított egy sátornyi helyet a nászutasoknak.

Romantikus sátrazás a Dunaparton - a Lafuma jóvoltából

Vacsorára gulyásleves, és szerb bableves várt minket, a víz illata, és kilátás a hangulatos dunaparti kerthelyiségből.