Christoph Rehage – Gyalog Kínán keresztül

Szakállnövesztés 4600 km alatt

2007-ben egy Kínában filmművészetet tanuló német fiatalember elhatározta, hazaindul Németországba – gyalog! El is indult egy hátizsákkal, amelyet útközben egy kétkerekű kézikocsira cserélt, és egy év alatt 4646 km-et tett meg, amíg a szerelem meg nem mentette – ahogy ő fogalmaz.

A The Longest Way blog a vidéki Kína hétköznapjait mutatja meg gyalogos, európai szemmel, bár meglehetősen bennfentesként, mert a szerzője, Christoph Rehage beszél, ír (és néha graffitizik) mandarin nyelven, így mindenhol elboldogul.

Útját – és szakállának növekedését – egy videón örökítette meg, mely bejárta a világot, és az elmúlt négy évben számos hegyi- és kalandfilm fesztiválon kisfilmes díjat nyert. A filmet egymilliónál is többen látták (a cikk a videó után folytatódik…)

Ez egy jól megkomponált videó, viszont Christoph a gyalogutat is ledokumentálta a fényképezőgépével készített kisvideók segítségével. Érdemes megnézni például az „ezres” videókat, melyek azt követik, ahogy fokozatosan elszakad a félelmeitől, a civilizációs kötöttségektől, és egyre szabadabb. Bár lehet, hogy egy elmeorvos mást mondana a videók láttán. (a cikk a videók után folytatódik…)

1000 km

2000 km

3000 km

4000 km

A belső farkas etetése

A kérdésre, hogy miért gyalogol, a legtöbb vándor azt feleli, nincs különösebb oka. Chris sem kivétel. A legtöbb, amit egy-egy interjúban elmond, hogy egy gyalogos kaland nem a sajgó lábakról vagy az út magányáról szól, hanem a belső farkasról, aki vándorlásra vágyik, és akit időnként etetni kell.

Az izgalmat szereti a vándorlásban, hogy nem tudja, mit fog legközelebb enni, hol fog éjszakázni. Gyaloglás közben nem metafizikai kérdéseken töpreng, hanem sokszor egyszerű dolgokat töri a fejét.

Egy másik interjú szerint a a vándorlás megtanította arra, hogyan különböztesse meg, mi az, ami fontos az életben és mi az, ami nem. Arra is rájött, hogy a saját életében ő hozza a játékszabályokat, és így joga is van megváltoztatni azokat. Chris utazási tanácsa: „Te vagy a főnök, úgyhogy csak lazán!”

Arra a kérdésre, mikor volt legboldogabb, egy emléket idéz fel, amikor átmászott a kerítésen egy elhagyatott barackosba, majd anyaszült meztelenre vetkőzve órákat hevert a szabad ég alatt a madárcsicsergésben.

Mi az, ami vagány benne?

Az, hogy nem misztifikálja túl a kalandot. A szenzációhajhász kérdésekre szándékosan földhözragadt válaszokat ad. Tucatnyi cikk jelent meg róla, a kisfilmje fesztiváldíjakat söpört be, mégis, ha valaki az útról kérdezi, csak annyit mond: „Szeretem az örömet és a kínt, amit a gyaloglás okoz. Ez a kaland számomra egy olyan év volt, amit érdemes volt átélni, és ennél többre nem is vágytam.”

Angol nyelven írt blogján nemcsak élménybeszámoló szerepel, de Chris azóta is folytatja az írást Kínáról, elfeledett túraemlékekről, vagy éppen zarándokutakról szóló útikönyvről jelenteti meg személyes véleményét és kritikáját.

www.thelongestway.com

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


9 − 6 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>