Baszkföld különös sziget, mind Franciaországban, mind Spanyolországban. Ha megkérdezel egy baszkot, melyik országból származik, valószínűleg azt feleli: Baszk-országból. Aztán ha beszélgetsz vele, az akcentusából talán ki tudod találni, hogy a határ melyik feléről.

Házak Baszkföldön

A nyelv is egyedi, akárcsak a magyar, a nyelvtudósoknak vannak elméleteik, honnan származnak, de biztosan senki sem tudja, csak azt, hogy egyik nagy nyelvcsaládba sem. Ami a magyar-finn rokonságot illeti, Zsófi korábban tanult finnül, és bizton állíthatja, hogy a finnt tanulni magyar háttérrel is pokoli nehéz.

Amikor beértünk a Pireneusokba, feltűntek a különös városnevek, és tudtuk, hogy különös világba érkeztünk, Baszkföldre. A baszkok számunkra nem agresszív benyomást keltettek, hanem gyorsan közel kerültek a szívünkhöz.

Első esténken Baszkföldön betértünk egy szállásként és étteremként is üzemelő házacskába, hátha a nagy melegben tudunk valamit enni, mielőtt továbbindulunk.

Gondoltuk, ha már kicsit lehűlt az idő tovább megyünk, de végül a vendégszeretet ott marasztalt minket éjszakára. A házigazda, akitől csapvizet kértünk kitikkadva, hozott gyöngyöző falú üveget hozott, citromos limonádéval, hogy igyunk, amennyi jólesik, és szóljunk, ha elfogyott, mert hoz újabbat.

Aztán hozzátette, nyugodtan letusolhatunk, és elég azután beszélni a vacsoráról. Megkérdeztük, az érdekesség kedvéért, mi mennyibe kerül, és kiderült, a szállásért semmit nem kér, a hátsó kertben sátrazhatunk és moshatunk is.

Baszk városrészlet

A hely kisugárzása mindenféle szempontból barátságos volt, a mellettünk lévő asztaloknál már a zarándokoknak terítettek vacsorához, így úgy döntöttünk 5-6 pohár limonádé után, hogy tusolunk és maradunk.

Miután alaposan kikérdeztek minket, kik vagyunk, kiderült, mi vagyunk a ház első magyar zarándok-vendégei, és miután azt is tudták, hogy a magyar nyelv hasonlóan egyedülálló, mint a baszk, külön szeretettel vettek minket körül.

Így alakult, hogy külön asztalnál, a házigazdával és családjával vacsorázhattunk együtt. A vacsora pedig igazi kellemes meglepetés volt. Jó sűrű zöldségleves, amelyhez hasonlóval anyáink szoktak minket hazavárni vasárnapi ebédre. Ezt követte a piperade, a baszk lecsó, sült kolbásszal, egy szelet sonkával, és természetesen egy kosár fehér kenyérrel és finom vörösborral.

A desszert francia joghurtos karamell krém volt, de pacharan-t, baszk likőrt kaptunk hozzá, hogy kóstoljuk meg, mert baszk különlegesség. Amikor az ételre felcsillant a szemünk és azt mondtuk, olyan, mintha otthon vacsoráznánk, még jobban a szívükbe zártak. Mi is őket. Korai lefekvést terveztünk, de helyette kellemesen átbeszélgetett éjszaka lett.

Baszk kalandok

A magyar-baszk hasonlóságok sora azonban nem ért véget.

Másnap magyar zászlóval találkoztunk, ahol barátságos menta-szörpöt kínáltak a zarándokoknak.

Megtévesztő zászló

Az invitáló papírból szinte azt hittük, magyarokra leltünk a házban, de amikor bekopogtunk é s szóba elegyedtünk a házigazdával, kiderült, hogy a baszk zászló színeit használta díszítésnek a kagylóhoz.

Baszkföld helyi neve és a baszk zászló

Baszk sport a pelota, amely egy faütővel játszott labdajáték. A lényeg, hogy egy fallal, a frontón-nal szemben áll a két játékos, és a falhoz ütögetve a labdát megpróbálják kicselezni az ellenfelet. Praktikusan ez a baszk-squash.

Gábor korábban hobbi szinten teniszezett és squash-ozott, így amikor egy idősebb ember egyedül ütögette a labdát, bekéredzkedett, és kipróbálta a játékot. A labda tömör gumi, és kb. háromszor akkora és háromszor olyan nehéz, mint a squash labda. Az ütő rövidebb, mint a teniszütő, akkora, mint egy hosszúkás vágódeszka, de a súlya jóval nagyobb. A kettő kombinációja pedig egy élvezetes, és újszerű játék.

A teniszmúltra való tekintettel pedig elismerő pillantás lett a próbálkozás jutalma, majd nagy vállveregetés.