Az ultrafutás és a gyaloglás szerelmeskedés a kozmovitális energiával – Interjú Román Attilával

24 órás futásban országos bajnok, számos futóverseny és túraverseny résztvevője és díjazottja – ezen a héten Román Attilával beszélgettünk a kitartást igénylő sportok fizikai, lelki és spirituális hátteréről. Attila eredményei a cikk végén találhatóak, akárcsak egy személyes rész, a köszönetnyilvánítással.

Az időjárás nem számít, ha az ember azt csinálja, amit szeret

Az időjárás nem számít, ha az ember azt csinálja, amit szeret

Gyaloglunk.hu: Hogyan került életedbe a sport?

Román Attila: 1999-től 2006-ig volt jelen az életemben dominánsan a sport, de ma sem élek nélküle. Egy „egyszer és soha többé lefutom a maratont” célkitűzéssel indult minden, és másfél év múlva már ott álltam a szolnoki 24 órás futás rajtjánál. 2000-ben olyan ismeretségek, tapasztalások nyitottak be hozzám, melyek meghatározták a következő hét évem szinte minden napját. Megismertem Sipos Istvánt, s az ő világcsúcsot jelentő, több mint, 20 ezer km-es országfutását, valamint annak szponzorát, Fülöp Antalt. Megismertem a maratonon túli világot, elhittem, hogy elérhetem azt, amit előtte elérhetetlennek hittem.

Megtanultam megteremteni a „lehetetlen” feltételrendszerét. Tudatosan választottam életmódot, így a vegetáriánus táplálkozást és az absztinenciát, és tudatosan választottam ki a Saucony-t, ami a technikai hátteret adta. Ennek köszönhettem, hogy szinte „élményfürdőként” élhettem meg a 28 éves koromig tartó időszakot, amelyben a sport világa robbanásszerűen tágult ki előttem.

Az úszásba és teljesítménytúrázásba is belekóstoltam, amely a futás mellett a lehető legközvetlenebb kapcsolatteremtést kínálja az elemekkel. Thoreau szavaival élve „maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét.”

Gy.hu: Hol látsz hasonlóságot a hosszú távú gyaloglás/túrázás és az ultrafutás között?

R.A.: Elsősorban a lelki adományaik terén. A forrás mindkét esetben ugyanaz. Valójában egyik sem más, mint egy spirituális „szerelmeskedés” a kozmovitális erőkkel. Hasonló még a hozzá vezető út, s az, ami az úton történik. Először kell egy kihívás, egy legyőzendő akadály, és a motiváció, hogy: „én kemény vagyok”, „én megmutatom”, „én képes vagyok”, „én majd jól érzem magam ettől,  ezalatt, s ezután”, „mit szólnak majd ehhez mások”. De az a legnagyszerűbb, hogy az egó hal meg leghamarabb ezen az úton. Aztán már csak a „meztelen”, teremtett lelkünkkel érünk el a végére. Áldott, kegyelmi állapot ez, egy ébredés, egy olykor tisztító fizikai fájdalmak fenyegetésével váró purgatórium. Közös még az ilyen zarándokutakat választók köre is. Jellemzően értelmes, művelt, tanult emberek. Úgy tűnik, a nagy teljesítmények és az azokhoz szükséges alázat összhangban van az intelligencia egy magasabb megnyilvánulásával.

Nem szeretném azok táborát gyarapítani, akik a diplomát szinte nemesi oklevélként „totemizálják”, de jellemző, hogy a legkiválóbb túrázóink, futóink doktori, phd. tudományos fokozattal bírnak. Elég csak Bérces Editet, Győri Ferencet és Lubics Szilviát említenem.

Számomra az is szerencsés egybeesés volt, hogy csóró diákként vagy éppen katonaként nem kellett két külön sportág technikai háttérét megteremtenem. A Saucony valamennyi termékét tökéletesen tudtam használni a hosszútávú teljesítménytúrák során. A felsőruházat ugyanazt a komfortot nyújtotta, s nem kellett tartanom a combtájéki kidörzsöléstől sem, sőt – Antal mindennemű tiltakozása ellenére – futócipőből is ugyanazt a típust használtam a legnehezebb terepviszonyok között, amit akár egy utcai futóversenyen. Sőt, még télen sem váltottam! Az a tudat, hogy az Omni minden helyzetben megvéd a rettegett ínhüvelygyulladástól – melyre egyébként hajlamos vagyok – fontos volt számomra. Az ember igyekszik elkerülni téthelyzetben a rajta kívül álló okokból történő, idő előtti „elhullás” lehetőségét.

Verseny előtt - nyugalom

Verseny előtt - nyugalom

Gy.hu: Milyen pozitív gondolatok, tanítások, bölcsességek vannak, amelyek segítenek a hosszú távú teljesítmény elérése közben?

R.A.: Huh, feladtátok leckét. Egy ihletett pillanatban talán egy rövidebb könyv terjedelmi keretei között lehetne válaszolni, oly sok helyzetből, oly sok embertől, lehet tanulni. Tanulni lehet más sportág képviselőitől is, legutóbbi gyűjtésem például egy Rakonczay Gáborral készült interjú, de motiválódni lehet egy jó filmből. Nem ritka, hogy egy kétórás film egyetlen gondolata, vagy több száz oldalas könyv egyetlen mondata sokat tesz a tarsolyba. Most éppen Exupéry Citadella című könyvéből építkezem.

Ha egyet ki kéne emelnem, akkor minden túrázónak és minden hosszútávfutónak figyelmébe ajánlanám Wass Albert szavait: „Minden útnak valahol vége van. S emberi tulajdonság, hogy az út végén visszafordulunk s eltűnődünk életünk értelmén. Addig nem, de akkor igen. Addig csak megyünk ösztönösen s néha vakon is, egy nyom, egy cél, egy gondolat után. Hogy miért, azon majd töprengünk a végén, ha kifut az út a lábaink alól, s lábainkból kifogy az erő. … De addig még sok idő van. Sok hegygerinc, sok völgy és sok tető.”

Fontos, hogy nem csak önző vágyak vezethetik az embert céljai felé. Akinek csak az számít, hogy másokat legyőzzön, megelőzzön és a futás, túrázás lelki adományainak befogadására képtelen, az előbb-utóbb „megélhetési”, eredményorientált versenyzővé válik, s ettől kezdve lényegét veszti mindaz, amitől szépek ezek a sportágak. Tovább kell lépni, egyúttal hírnökévé kell válni a minőségi életnek. Ez nehezebb feladat, mint bajnokságot nyerni. Fel kell ismernünk, hogy a képességeink kihasználásának nem lehet kizárólagos célja a dobogó legfelső foka, sokkal inkább eszköze, hogy a mi fejlődésünk folyamába más embereket is bevonjunk. A sikeres sportolóról kialakult kép, s minden egyéb ezzel járó dolog, nem lehet csak egy kellemes állapot, hanem rá kell ébredni, hogy felelősséggel és kötelességgel is jár. A környezetünkben lévő emberek figyelme, érdeklődése miatt minden területen törekedni kell a példamutató életvitelre. Erről is úgy vélekedem, hogy társadalmunk számos szegmensén így kellene működnie, de sajnos kevesen vannak, akik ezt a missziót teljesíteni tudnák, és akarnák.

Az a rengeteg természetben töltött idő, amit akaratlanul is egyfajta befelé tekintéssel, az én saját „Nagy kékség” -embe való merüléssel töltöttem, rádöbbentett arra, hogy az embernek sorsa és rendeltetése van, s egy felsőbbrendű erő próbál nekünk segíteni nekünk ennek megvalósításában. Hiszem, hogy a feje tetejére állított értékrendű, hamis hangon „megszólaló”, művi, deformálódott vágyaink között van igazi is, egy velünk született. Nevezzük úgy, hogy az „utunk”, pontosabban zarándokutunk. Amikor ezen haladok, egy tükör elé állok, s a tükör nem más, mint a legautentikusabb eredetű gondolataim. Ezáltal tudom megtalálni magamban, s környezetemben is a legfontosabb dolgokat. Ez a lehetőség sokféle formában van jelen életünkben, de egy a fontos: minden élőlénynek rá kell lelnie, majd végig kell járni a saját útját, zarándokútját. Legyen az ultrafutó, szobrász, kőműves, ügyvéd, orvos, gyári munkás vagy bármi más, csak találja meg azt a „dolgot”, amiben igazán ki tudja fejezni önmagát, ahol a lelke otthon van. Ez gyakorlatilag nem jelent más, mint lelki életünk leképezését az anyagba fagyott világ felé. A lelki és az anyagi világ nem tud kommunikálni egymással, mert más nyelven beszélnek, ezért szükséges közéjük egy „tolmács”. Az én tolmácsom a futás, az úszás és a túrázás. Egy szimbiózis alakult ki köztem és a kozmovitális erők között. Máshogy süt rám a nap, mást jelent föld érintése a mezítlábas futásoknál, mást jelent az eső és a szél. Felfedeztem Istent az elemekben, és az elemekből, valamint azok erejéből táplálkozó élővilágban, a Teremtőt az Ő teremtményeiben. Minden erdei túrám, futásom, úszásom alkalmával megtapasztalom ezt, így válik egyfajta Istentiszteletté ennek a közösségi élménynek a megélése. Ez ugye elég motiváció?

Versenyeken pedig az ember kiéli egy kicsit a teljesítményének megmérettetését. De az ultrafutók többsége tényleg nem ezért fut. Fizikailag képtelenség a verseny szintű terheléseket halmozni, jó, ha egy évben két-három versenyen el tudjuk lőni úgy igazán a puskaport. Tehát az edzésekkel töltött órák száma összevetve a verseny idejével, bizony nagy aránytalanságot mutat. Ezért a többség valóban az edzés örömeiért húz futócipőt.

Gy.hu: Hogyan tudod túltenni magad egy-egy fizikai-lelki mélyponton/holtponton?

R.A.: Esetemben sincsenek nagy titkok. Fizikai holtpont esetén az okok általában ismertek, azt próbálom orvosolni. Ha elfogyott az energia, akkor jobban odafigyelek a frissítésre. A fáradtságot elfogadom, s megpróbálok együtt futni vele. A lelki mélypont túlélése sohasem tudatos módszer kiválasztásával történik nálam. Egyszerűen tudom, hogy tovább akarok menni, s magától generál valamit a psziché. Pozitív képek, mondjuk egy elfogadható helyezésről. A verseny utáni pihenés érzésének felidézése. Télen kiolvadás a kádban egy meleg tea társaságában, nyáron egy hideg, alkoholmentes búzasör. Ezekre gondolok. De segítségemre van gyakran a táj szépsége, a hitem, a környezetre való hangolódás. Versenyen a társak hősies küzdelméből is lehet erőt meríteni. Magas emóciótartalmú zene, filmrészlet felidézése. A szeretet érzése. Válogatottként pedig a nemzeti identitás, a magyar becsület.

Verseny után - jutalom

Verseny után - jutalom

Gy.hu: Hasonlítható-e a futás meditációhoz?

R.A.: Egyértelműen,  és erről még a materializmus fetisisztáit is meg tudom győzni, anélkül, hogy csakrákról beszélnék. Rossz körülmények között tartott állatoknál figyelték meg állatkerti gondozók, hogy gyakori a ciklikus mozgás, akár önsebzés árán is, például a víziló véresre dörzsöli az orrát a medence falán. Endokrinológusok kimutatták, hogy ennek a szerotonin, melatonin és endorfin hormonok termelésre van hatása. Tehát még a kémia nyelvén is, bizony működik. A futás is ilyen. Csak ehhez még hozzájön a mérhetetlen szabadság, az oxigéngazdag állapot, a természetes környezet, s az egy idő után spontán bekövetkező belső merülés.

Gy.hu: Milyen érzések, gondolatok, képek járnak a fejedben, amikor egy hosszabb távot gyűrsz le?

R.A.: Tétre menő futóversenyen maximális kontroll, tervezés. Táplálkozás, időjárás, versenyzőtársak, idő, tervek és megvalósítás összevetése, ha kell, újratervezés. Nagyon fárasztó szellemi munka. Edzéseken, túrákon más történik. Az első egy-két órába még beviszem a hétköznapokat. azok kérdéseit, problémáit. Végiggondolom, rendszerezem a tennivalókat. Tervezem a munkát, az otthoni élet vagy éppen az iskolai feladatait. Jó ötletek, megoldások születnek általában ekkor. Majd egyszer csak, nem tudatosan, nem akarva, átvált az agy szabadság üzemmódba, s kiengedek. Beindul a szabad asszociáció. Ez hol gyönyörködés a természetben, hol pihentető üresség, hol nosztalgiázás kellemes emlékeken, hol egy várva várt versenyen víziója. Órákig lehetne sorolni, mi minden jöhet még ekkor. De ebben az állapotban, már nincs irányított gondolkodás. legfeljebb rövid időszakokra.

Gy.hu: Szoktál-e túrázni, melyek a kedvenc túrahelyeid itthon és külföldön?

R.A.: Igen szoktam. Míg versenyeztem, a kellemest kombináltam a hasznossal. Az éves edzéstervem nagyon szigorú volt, s alig akadt benne olyan hétvége, mikor megengedhettem magamnak a futásmentességet. Pontosabban, amikor ez volt, akkor valójában tervezett pihenőn voltam, mert mondjuk egy 24 órás futóversenyhez voltam időben nagyon közel. Egy 100 km-es teljesítménytúra viszont fantasztikus lehetőséget kínált. Nem terheltem a szervezetemet futómozgással, ám a szintén közel egy napig tartó teljesítmény-leadásra, az éjszakai fizikai aktivitásra a lehető legkiválóbb mentális edzés volt. Ebből adódik, hogy akkoriban 80 km alatti távú túrán nem indultam, s úgy voltam vele, hogy ha már ennyit gyalogolok, az teljen a sok magányos futás után társaságban, s kapjak érte valami plecsnit. Így kerültem kapcsolatba a szervezett, hosszú távú teljesítménytúrákkal. Egy kivétel akadt. A Rockenbauer emléktúrát, melynek távja közel 130 km, futva teljesítettem Molnár Péter barátommal. 30 órányi gyaloglást soknak éreztük, így inkább futottunk.

Ma már más szempontok alapján választok. Szívesen kalauzolok másokat általam ismert, szépnek tartott helyekre. Ha szűkösek az időbeli lehetőségeim, akkor a közelség a mérvadó. Ha ráérek, két szempont alapján választok. Van, a „még nem jártam ott”, és van a „jártam már ott, és beleszerettem” kategória. S nagyjából két éve van egy új passzióm is. Nemzeti parkok vezetett túraszolgáltatásait veszem igénybe. Egyrészt ezzel anyagilag támogatom őket, másrészt a laikusoktól elzárt, szigorúan őrzött kuriózumhelyekre lehet eljutni. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy nemzeti parkok turisztikai referensei igazán jól felkészült szakemberek, jellemzően erdőmérnökök, természet mérnökök, sokat lehet tanulni tőlük. Így tekinthettem meg Kis-Balaton legszebb helyeit, s így kenuzhattam a Gemenci erdőben is. Mi a kedvenc tájegységem? Nehéz kérdés, de talán a Zemplén. Szorosan nyomában Balaton-felvidék, Zalai-dombság és az Aggteleki cseppkőbarlang hosszú túrája Retek-ági kitérővel. Külföldre valamiért nehezen mozdulok. Jártam eleget futó- és úszóversenyekre, de mindig alig vártam, hogy hazaérjek. Rengeteg megnézni való vár még rám itthon. Egy dolgot azonban sosem felejtek el. 2004-ben cégünk ügyvezetőjétől, Gábor Lászlótól egy rózsahegyi (Alacsony-Tátra) hétvégét kaptunk ajándékba. Szombaton, szép, nagy hóban futottam cca 70 km-t a környékbeli hegyeken, 1700-1800 méteres magasságokban, időnként úttalan utakon. Akkor a csend szó új tartalmat kapott. Ezt nem is tudom átadni, nem lehet elmesélni. S külföldhöz kötődik az egyik olyan túraterv is, amire nagyon vágyom: Zakopane.

Idén pedig látogatást teszek Erdélyben, de az nekem nem külföld, mivel a Kárpát-medencét tekintem Hazámnak. Tavaly három, egyenként négy perces, a fotóimból összeállított videóklipp jelent meg egy, a belföldi turizmust népszerűsítő honlapon. A visszajelzések szerint érdemes megnézni. Ha valaki megtisztelné érdeklődésével a videókat, akkor megtalálja őket a youtube-on, Csodás Magyarország 1 rész, Csodás Magyarország 2 rész és Csodás Magyarország 3 rész címmel.

Ezen esztendő végére pedig jön a folytatás, mert a fotótermés a vártnál jobban alakul.

Köszönöm nektek a megtisztelő megkeresést, az interjú lehetőségét. S ha már a köszönetnél tartunk, szeretném megragadni az alkalmat, hogy így a nyilvánosság keretei között is köszönetet mondjak Emmer Attilának, Molnár Péternek és Vandlik Tamásnak, három barátomnak, akikhez rengeteg közös sportélmény, edzés, verseny egyaránt köt. Valamennyi ultrafutó nevében köszönöm Fülöp Antalnak, hogy a sportruházati termékek hazai forgalmazói közül egyedüliként nyújt támogatást a maraton túli világ megszállottainak. Köszönöm Bérces Editnek és Kiss Zoltánnak, hogy oly sokat tanulhattam tőlük. Minden egykori önzetlen segítőmnek, szekundásomnak, szponzoromnak, akik közül név szerint is megemlíteném Kiss Istvánt, Gábor Lászlót és Ambrus Tibort. Köszönöm szüleimnek azokat, amivel tudtak segíteni.

Nektek pedig további élménydús kilométereket kívánok utatokon!

Névjegy

    • Román Attila 1978-ban született
    • A magyarországi teljesítménytúrák közül a Kinizsi 100-at három, a BEAC Maxi 110-et, a Lemaradás 100-at, Piros 85-öt, a Rákóczi 110-et és a Rockenbauer 130-at egy alkalommal teljesítette.
    • Hét alkalommal vett részt 24 órás futóversenyen, ebből kétszer a válogatott tagjaként. A 2004-es brno-i 24 Órás Futás Európa- és Világbajnokságon a Világbajnoki mezőnyben a korosztálya 11., az Európa-bajnoki mezőnyben a korosztálya 6. helyére kvalifikálta magát. 2006-ban Országos Bajnoki címet nyert.
    • Résztvevője és szervezője volt a négytagú (Emmer Attila, Molnár Péter, Vandlik Tamás) Nyergesújfalu – Karlsdorf-Neuthard Nemzetközi Váltófutásnak, melynek távja 1055 km volt.
    • A brno-i fedettpályás 12 órás Világkupán 7. helyezést ért el.
    • A nagyatádi Ironman váltóversenyén 2002-ben és 2005-ben a győztes csapat tagja volt. Első alkalommal a Dream Team úszójaként, másodszorra futóként, a Saucony Sportnagykövetekkel.
    • A szerb-montenegrói Futó- és Úszó Maratonon ötödikként ért célba.
    • Hatszoros Balaton átúszó. 2002-ben kétszer egymás után teljesítette az 5200 méteres távot. Elsőre úszott 86 perces idővel 10031 indulóból a 30. helyezést ért el.
    • Az Esztergom-kertvárosi Palatinuson szervezett 2 km-es úszóversenyen érte el legjobb helyezését az úszósportágban, egy ezüstérem formájában.
    • Bronzérmes a zalaegerszegi 50 km-es futóversenyen.
    • Korosztályos ezüstérmet szerzett az ausztriai Güssingben megrendezett „Run in the sun” maratonon.
    • Sportdiplomáciai sikerként tartja számon, hogy felkérték a Saucony Sportnagyköveti Szerepre, melyet a világon cca 1000, hazánkban pedig 20 ember mondhatja el magáról. Az első évben a mozgalom magyarországi koordinálásával is megbízták.

Profi tippek Attilától

  1. Hogyan érdemes egy hosszú távú teljesítményre felkészülni? Tapasztalatok az ultrasport világából http://www.gyaloglunk.hu/hogyan-erdemes-egy-hosszu-tavu-teljesitmenyre-felkeszulni-tapasztalatok-az-ultrasport-vilagabol-roman-attila/
  2. Aki gyalogol, de szeretne a futás irányába elindulni, hogyan kezdjen neki? http://www.gyaloglunk.hu/aki-gyalogol-de-szeretne-a-futas-iranyaba-elindulni-hogyan-kezdjen-neki-roman-attila/
  3. Mire kell figyelnie a vegetáriánus étrendnél, aki rendszeresen megerőltető sportot (futás, gyaloglás) űz? http://www.gyaloglunk.hu/mire-kell-figyelni-a-vegetarianus-etrendnel-ha-rendszeresen-megerolteto-sportot-futas-gyaloglas-uz-az-ember-roman-attila/

A cikket a Saucony támogatta.

Saucony - Loyal to the sport

Saucony - Loyal to the sport

 

Egy hozzászólás: Az ultrafutás és a gyaloglás szerelmeskedés a kozmovitális energiával – Interjú Román Attilával

  1. Kurta Áron szerint:

    Gratulálok Attila!
    Bár már évekkel ezelőtt olvastam e remek interjút, ha fogalmazhatok így és csak reménykedni tudok, hogy a honlap még él és örömmel fogadod gratulációmat, most évekkel ismét elolvasván kitűnő beszámolódat.
    Üdvözöllek Budapestről: Kurta Áron

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


6 − 3 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>