Az indulás – óráról órára

Miután hajnali négyre hazaértünk a bakancsos muri után, aludtunk néhány órát, aztán magunkat célegyenesben érezve elkezdtünk összeszedelőzködni, és a maradék holmikat kartondobozokba zárni, hogy fél évig nyugton legyenek, amíg vissza nem térünk. Ez azonban korántsem olyan egyszerű. Az órák fogytak – nem úgy a dobozolnivalók. Túl sok dolog várt a sorára, túlontúl rendezetlen módon, és a felszerelések sem voltak berakodásra készen.

Bakancsok az indulásra várnak

Bakancsok az indulásra várnak

Első napra rövid távot terveztünk, pusztán Buda határáig gyalogolva, de ahogy telt a délután, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy már csak alkonyatkor tudunk indulni, azután már csak az esti sötétben. Alaposan alábecsültük a szökési sebességet.

Hajnal lett, mire befejeztük a dobozolást és az utolsó e-mailek megírását, és az otthoni ágyban, de már hálózsákokban nyugovóra tértünk. Április elseje sajnos megtréfált minket.

Első lépések

Nem így a hétfő. Az esküvőt megelőző, túlzsúfolt hetek utáni első „nagy” alvást követően hétfőn végre megvolt a frissesség, ami az induláshoz kell. Gyors reggelit követően a hátizsákokat a hátunkra szíjaztuk, és kiléptünk az ajtón. Utolsó fotók a kapuban, és nekivágtunk Pest utcáinak.

A bejárati ajtó előtt

A bejárati ajtó előtt

Nem könnyű otthonról elindulni. A megszokott körülmények megszokott cselekvéseket szülnek, és a hagyományos akaraterőnél több elszántságot kíván az indulás.  Aki ebben kétkedik, annak javaslok egy gondolati (vagy valódi) kísérletet, hogy mostantól kezdve mennyi időbe telne a lakás összecsomagolása, a holmik bedobozolása úgy, hogy fél évig ne kelljen hozzányúlni.

A következő különös érzés az ismerős utcák bejárása azzal a tudattal, hogy most nem ismerős cél felé tartunk, hanem az ismeretlenbe, ahol minden nap ismeretlen és újdonsággal teli. Nem könnyű a megszokott helyen menni szokatlan céllal, és a tudattal, hogy a következő hónapokban nem ezeket az utcákat fogjuk róni.

Szent Margit sírjánál

Szent Margit sírjánál

Egy hete még munkába siettünk hétfő reggel, de most a munkába siető emberek között kiviláglott a két hátizsák, és a munkával kapcsolatos gondolatok közül kilógtak a vándorút körül forgó gondolatok.

Még a Budai-hegységben is különösen éreztük magunkat, noha ezeket az ösvényeket már tucatszor róttuk, külön-külön és együtt is.

Ami viszont rögtön üdvözölt minket, az a friss levegő és a csend, amit csak lépéseink zaja tört meg.

Pihenő a városszélen

Pihenő a városszélen

 

2 hozzászólás: Az indulás – óráról órára

  1. Karsai Nóra Mária szerint:

    Sziasztok! Nagyon örülök, hogy útnak indultatok! Várom a további híreiteket, és imában veletek vagyok!
    Üdv innen Homokkomáromból :-)
    NM

    • Zsófi és Gábor szerint:

      Köszönjük! :-) Gábor azóta már megtudta a meglepetést!
      Üdv az Útról
      Zsófi

Hozzászólás a(z) Zsófi és Gábor bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


− 3 = 3

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>