Helyenként hókupacok - a völgyekben még hűvös van

Italhűtés fenntartható módon

Még hógolyózni is lehet

A kalács adta tápértékre szükség is volt, mert aznap eltévedtünk, így 40 km felett fejeztük be a napot, holtfáradtan érkezve a lilienfeld-i kolostorba, ahol egyetlen ajtó kivételével minden zárva volt, de az egyik gótikus körfolyosóra minden további nélkül be tudtunk menni.

Félórás bolyongás következett a félhomályos folyosókon, de egyetlen teremtett lélekkel sem találkoztunk, így telefonon hívtuk fel a vendéglátó szerzetest, hogy engedjen be minket a megfelelő szárnyba. Az atya pedig meghívott minket vacsorára: némi kenyérre és sajtra.

Következő esténk Türnitzben is emlékezetes maradt, egy magyar motoros csoporttal osztoztunk a szálláson. Az első motoros, akivel először találkoztunk, halálfejes kendőt viselt az arcán a bukósisak alatt, de később egy sör mellett kellemesen elbeszélgettünk az útról és más egyebekről. A szállást egy erdélyi magyar házaspár üzemelteti, így vacsoránk valódi, hamisítatlan pörkölt volt, nem is gondoltuk, hogy ennyire hiányozhat a magyaros íz.

Köves emelkedő Türnitz után

A zarándokút javaslata szerint két nap alatt lehetett volna Mariazellbe érni, de találtunk egy egyenes utat, ami nehezen, de egy nap alatt elvitt volna minket a végcélba, a Sólyom-szurdokon keresztül.

A Sólyom-szurdok 1

Úgy döntöttük ezt az utat választjuk, így korán reggel nekivágtunk az útnak. Jól is tettük, mert odaérve kiderült, hogy a Sólyom-szurdok le van zárva, mert több helyen leszakadt a híd. Volt egy kerülőút, és arra vettük volna az irányt, ha nem találkozunk néhány osztrák túrázóval, egy házaspárral a környékről és egy Fertő-tóról származó osztrák zarándokkal, akik azt mondták, akkor is megnézik a szurdokot, ha le van zárva.

Elindultak előttünk, mi a zarándokkal tartottunk, így egy jókora emelkedő után elértük a szurdokot. A házaspár elment, és nem jött vissza. És segítségért sem kiabált senki, így ők valószínűleg átjutottak, igaz, hátizsák nélkül mentek.

Feltérképeztük az utat, kiderült, hogy csak az utolsó szakaszon szakadt le a híd, így a patakon, köveken és fákon átkelve lehet csak átjutni. Másszóval a szakasz nehezen, de járható.

A Sólyom-szurdok 2

Törtük a fejünket, kockáztassunk-e súlyos hátizsákokkal a csúszós köveken, vagy forduljunk vissza, és menjünk az erdei úton? Első gondolatunk az volt, jobb a biztonságos megérkezés, mint egy sérülés, ami miatt esetleg abba kellene hagyni az utat.

Aztán megnéztük a helyet és elkezdtünk megoldásokat látni. Ha nem balra megyünk, hanem a patak mentén egyenesen, akkor nem kell felmászni a függőleges fellépőn, hanem köveken és fákon végig lehet menni. Ha letennénk még egy fatuskót, akkor nem kellene óriásit lépni, hanem két kisebbet. Így a döntés is megszületett: Gábor átvitte sorra a két hátizsákot, a fatörzseken és köveken egyensúlyozva, majd Zsófi következett, aki hősiesen átverekedte magát, hol a falhoz lapulva, hol a patakba csobbanva.

A patakon át vezetett az út

Ahogy átértünk, végigfutott rajtunk az öröm, átértünk, rövidítettünk egy-két órát, és jól mértük fel a kockázatot!