Mariazellben meglátogatott minket a család, és számos újabb felszerelést is hoztak magukkal az otthoni szereteten és az otthoni ízeken kívül. Az első új szerzemény egy Lafuma sátor, amely innentől kezdve a társunkká szegődött.

A célunk az volt, hogy a szállásköltségen tudjunk egy kicsit spórolni, mivel az első napok sokkoló felfedezése volt, hogy a gasthof-ok és wirt-ek nem olcsók, ráadásul háromból két kolostorban is jókora szállásdíjat kértek, a kolostorturizmusnak köszönhetően. Amit a sátorral kaptunk, az ennél jóval több lett: biztonságérzetet, hogy nem függünk többé attól, meddig érünk el. Ha vészhelyzet van, akárhol felverjük a sátrat, a lényeg, hogy ne legyen nagyon szem előtt.

Két nap pihenő után újra útra keltünk, hogy eljussunk a Duna völgyébe, ami nem volt könnyű. Az izmok, akik eddig élvezték a pihenést, tiltakoztak a megerőltetés ellen, ráadásul a hátizsákunk a felszereléseknek és a feltöltött ételkészletnek köszönhetően legalább öt kilóval nehezebb, mint korábban, hiába a rengeteg hazaküldött dolog.

Megnövekedett csomagok - a padok hívogatóbbak, mint valaha