A háláról

Rengeteg embernek vagyunk hálásak az út kapcsán, megpróbáljuk most felsorolni őket, reméljük nem marad ki senki.

Először is hálásak vagyunk egymásnak, a bíztatásért, a szervezésért, az ajándékokért, amelyeket egymástól minden nap kapunk.

Hálásak vagyunk a családjaink toleranciájáért, amellyel a holdkóros tervünket elnézték, vagy éppen aktívan támogatták. Ők a háttér-ország, akik bíztatással, információval és logisztikával szolgálnak kritikus helyzetekben. Domi például aprósütivel „kényeztetett” minket, amikor az első napokban éppen motivációra szorultunk.

Egy falatnyi szeretet

Egy falatnyi szeretet

Hálásak vagyunk a partnereinknek, akik teljes erőbedobással segítik az utunkat, és hisznek a küldetésünkben.

Hálásak vagyunk a barátainknak, ismerősöknek, tágabb családnak, akik bíztatnak, támogatnak minket.

Hálásak vagyunk Nektek, Olvasóknak, akik jó szóval, bíztatással támogattok bennünket az úton.

Hálásak vagyunk azoknak, akik felépítették és karban tartják a zarándokutat, a gyöngyös jelzés állandó biztonságérzetet ad.

Hálásak vagyunk a szállásadóinknak, akik meleg szívvel és gyakran meleg szobával fogadtak minket, és a jó szó mellett alkalmasint vacsorára is meghívtak minket. Volt, aki már nem üzemelteti a szállást, de visszahívott, hogy segítsen találni másikat.

Hálásak vagyunk a munkáltatóknak, akik visszavárnak, és a kollégáinknak, akik bíztatással engedtek minket útra az íróasztal mellől.

Hálásak vagyunk a honlap készítőinek, akik hónapok óta folyamatosan segítenek a nyilvános arcunk rendben tartásában. Külön köszönet Ákosnak a türelemért. Lesz is még rá szükség!

Hálásak vagyunk, akik támogatják a gyaloglás, túrázás és zarándoklás ügyét, bármilyen okból is teszik.

Hálásak vagyunk a hálaérzésért is, mert ez minket is lélekben erősít, hogy nem vagyunk egyedül. Hiszünk abban, hogy a boldogság alapja a hála, és boldogok vagyunk, hogy van miért hálát adni.

Egyúttal kérdés Hozzád, Kedves Olvasó: TE miért vagy hálás?

6 hozzászólás: A háláról

  1. Aradi Barbara szerint:

    Hálás vagyok a mindennapi csodákért, melyek előbbre viszik az életemet és másokét is…:)

    • Zsófi és Gábor szerint:

      Egy mini-csoda tegnap: egész nap fagyiról beszélgettünk, de egyik községben sem volt nyitva semmilyen bolt.
      Minden faluban emlegettük, amikor egyszer csak az utolsó előtti faluban megállt mellettünk egy mobil fagyiárus.
      A két gombóc fagyi előbbre vitt minket: egészen az utolsó faluig :-)

  2. Péter szerint:

    Örültem a mai telefonnak.
    Jó utat kívánok mindkettőtöknek, és várom a további post-okat.

    • Zsófi és Gábor szerint:

      Remélem jól sikerült az egri csapatépítés… A “gyalogos csapatépítés” az igen :-)

  3. Märcz Monika szerint:

    Gratulálok! Csodálattal és pici irigységgel( tán megbocsátható?!)kísérem figyelemmel az utatokat! Tavaly én is lejártam az el Caminó 840 km.-ét, azóta is visszavágyom…Ami számomra a legmeghatóbb, és követendő példának tartok: ketten, együtt!!! Kívánom, hogy ez a kitartás és szeretetteljes együttműködés a további közös életetekben is jelen legyen! Buen Caminó! Isten áldásával! Baráti öleléssel: Monika (Pécsről)

    • Zsófi és Gábor szerint:

      Nagyon köszönjük. Sokat jelentett útközben, hogy ketten voltunk, mert mindig volt, aki bíztatta a másikat, ha annak mélypontja volt :-)
      Legjobbakat kívánjuk viszont
      Zsófi és Gábor

Hozzászólás a(z) Zsófi és Gábor bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


9 − 2 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>