A Budai-hegység és a Pilis
Az első néhány nap hagyományos túrához hasonlít. A túraútvonalak a településeken keresztül rendezett házak között vezetnek. Barátságos kertek látványa, fatüzelés illata fogad bennünket. Az utcán mindenkinek köszönünk, és legtöbbször választ is kapunk.
Ismerős helyek, utak, falvak, mégis, amikor megkérdik, merre tartunk, a válasz megváltoztatja az arcokat. Spanyolország annyira váratlan válasz, hogy kérdések sorát szüli: „Olyan messze?” „Végig gyalog?” „Nem ültök kocsiba?”„Mikorra fogtok odaérni?”. Igen. Igen. Nem. Öt-hat hónap múlva.
Egyszer élettel teli falvakon megyünk keresztül, ahová rengeteg kiránduló, futó, bringás jár még hétköznap is, majd néhány kilométerrel arrébb haldokló falvakon keresztül visz az út, ahol a postahivatal a vegyesbolt sarkában kap helyet, és a vegyesbolt polcain is csak tartós szárazáruk hevernek. A postáskisasszony óvodabezárásra panaszkodik, a fiatalok elköltözésére, a változás szelére, amely nem a településnek kedvez.
Élmények érnek, pedig alig kétnapi járóföldre vagyunk otthonról. (A bejegyzés folytatódik a képek után)
A cserkészek – köszönik – jól vannak
Első éjszakánkat nemzetközi cserkészparkban töltöttük, ahol rajtunk kívül is volt egy – főként tinédzserekből álló – csoport, akik szemlátomást komoly dolgokkal foglalkoztak. Amikor megérkeztünk a táborba, a kertben elszórtan kisebb-nagyobb csoportokban beszélgető fiúkat és lányokat láttunk. Nem fecsegtek, hanem eszmét cseréltek, beszélgettek. Bárki, aki az utunkba került, tiszteletteljesen köszönt, noha magunk sem vagyunk sokkal öregebbek.
Még az esti órák sem zajongással, hanem gondolatok megosztásával teltek. Reménykeltő, hogy az újabb generációban is lesznek tisztességes és megfontolt emberek. Másnap azzal a tudattal indultunk útnak, hogy nevelő munka, amelyet a fiatalok maguk is végeznek egymással, nem veszik kárba.
Zarándokszállások – kisebb zökkenőkkel
A következő három szállásunk baljósan alakult. Az első helyen kerek perec nemet mondtak, mert nem napokkal korábban jelentkeztünk be, a második és a harmadik tervezett szálláshelyet sem a vendégváró hangulat jellemezte. Mi pedig alternatív megoldáson törtük a fejünket.
Dobogókőről végül visszahívtak, és kaptunk szállást, pontosabban egy kulcsot, amit reggel megbeszélt helyen hagytunk. Élő emberrel nem találkoztunk. Igaz, holttal sem.
Esztergomban a telefonos elutasítás ellenére becsengettünk a szálláson, és befogadást nyertünk a hittanterembe egy éjszakára, így volt időnk egy kis városnézésre.
A harmadik napi szálláshiányt végül internetes segítséggel áthidaltuk, és Péliföldszentkereszt előtt Tokodon aludtunk a plébánián – a táti plébános úr jóvoltából, majd Pusztamaróton az ifjúsági tábor kemencével fűtött gondnoki házában. Fáradozásunkat csülkös babgulyással és házi kakaós csigával jutalmazták.
Változékony időjárás
Esztergomig szép volt az időnk, sütött a nap, bár a belső hőmérőnk higanyszála nem kúszott magasra. Tokodon viszont óriási villámlásokat láttunk az ablakból este, és az eső másnap már többször jelzett, harmadnap pedig órákra a nyomunkba szegődött. Az éjszakák hidegek voltak, és a szél is gyakran fújt napközben, de erről majd bővebben a kihívásoknál.
Fizikai korlátainkat feszegetjük
Az első napok a megváltozott életmód megszokásával teltek. A korábbi ülőmunkát egyik napról a másikra hátizsákra cserélni nem egyszerű. Egyik szállásunkon megmértük a zsákokat, Zsófi hátán 11 kiló, Gáborén 21. Kemény fizikai edzés mindkettőnknek, de a hideg miatt ruhákat nem lehetett hazaküldeni, a falvak távolsága és a hétvégék miatt valamekkora ételtartalékot is mindig magunknál kellett tartunk. Így maradt a hozzáedződés.
Sziasztok! Mért nincs Kedvelem gomb? Én nagyon kedvelem a bejegyzéseket, különösen ezt a 15-eit: “Élő emberrel nem találkoztunk. Igaz, holttal sem.”
További jó vándorlást, itthonról szurkolunk! És jó szívvel mesélünk rólatok ismerőseinknek, ajánljuk linketeket…
puszi, B
Szia Beus,
egyelőre a facebook-on lehet like-olni, és szeretnénk minél több dolgot odarakni, hogy kézközelben legyen egy “kedvelem” gomb, ha szükség lesz rá
Köszi a szurkolást, érezzük!
Zs&G
Kitartás,nem mindennapi vállalkozásba kezdtetek.Szurkolok nektek Ajkáról!:)
Nagyon köszönjük!
Gondolok rátok minden nap! Isten segítsen benneteket, vigyázzatok egymásra! Jó utat, jó időt, jó szállást, jó ételt kívánok! Kovtylla édesanyja