A Budai-hegység és a Pilis

Az első néhány nap hagyományos túrához hasonlít. A túraútvonalak a településeken keresztül rendezett házak között vezetnek. Barátságos kertek látványa, fatüzelés illata fogad bennünket. Az utcán mindenkinek köszönünk, és legtöbbször választ is kapunk.

Ismerős helyek, utak, falvak, mégis, amikor megkérdik, merre tartunk, a válasz megváltoztatja az arcokat. Spanyolország annyira váratlan válasz, hogy kérdések sorát szüli: „Olyan messze?” „Végig gyalog?” „Nem ültök kocsiba?”„Mikorra fogtok odaérni?”. Igen. Igen. Nem. Öt-hat hónap múlva.

Egyszer élettel teli falvakon megyünk keresztül, ahová rengeteg kiránduló, futó, bringás jár még hétköznap is, majd néhány kilométerrel arrébb haldokló falvakon keresztül visz az út, ahol a postahivatal a vegyesbolt sarkában kap helyet, és a vegyesbolt polcain is csak tartós szárazáruk hevernek. A postáskisasszony óvodabezárásra panaszkodik, a fiatalok elköltözésére, a változás szelére, amely nem a településnek kedvez.

Élmények érnek, pedig alig kétnapi járóföldre vagyunk otthonról. (A bejegyzés folytatódik a képek után)

1848-49-es emlékmű

1848-49-es emlékmű

A cserkészek – köszönik – jól vannak

Első éjszakánkat nemzetközi cserkészparkban töltöttük, ahol rajtunk kívül is volt egy – főként tinédzserekből álló – csoport, akik szemlátomást komoly dolgokkal foglalkoztak. Amikor megérkeztünk a táborba, a kertben elszórtan kisebb-nagyobb csoportokban beszélgető fiúkat és lányokat láttunk. Nem fecsegtek, hanem eszmét cseréltek, beszélgettek. Bárki, aki az utunkba került, tiszteletteljesen köszönt, noha magunk sem vagyunk sokkal öregebbek.

Még az esti órák sem zajongással, hanem gondolatok megosztásával teltek. Reménykeltő, hogy az újabb generációban is lesznek tisztességes és megfontolt emberek. Másnap azzal a tudattal indultunk útnak, hogy nevelő munka, amelyet a fiatalok maguk is végeznek egymással, nem veszik kárba.

Zarándokszállások – kisebb zökkenőkkel

A következő három szállásunk baljósan alakult. Az első helyen kerek perec nemet mondtak, mert nem napokkal korábban jelentkeztünk be, a második és a harmadik tervezett szálláshelyet sem a vendégváró hangulat jellemezte. Mi pedig alternatív megoldáson törtük a fejünket.

Dobogókőről végül visszahívtak, és kaptunk szállást, pontosabban egy kulcsot, amit reggel megbeszélt helyen hagytunk. Élő emberrel nem találkoztunk. Igaz, holttal sem.

Esztergomban a telefonos elutasítás ellenére becsengettünk a szálláson, és befogadást nyertünk a hittanterembe egy éjszakára, így volt időnk egy kis városnézésre.

Tavasz Esztergomban

Tavasz Esztergomban

A harmadik napi szálláshiányt végül internetes segítséggel áthidaltuk, és Péliföldszentkereszt előtt Tokodon aludtunk a plébánián – a táti plébános úr jóvoltából, majd Pusztamaróton az ifjúsági tábor kemencével fűtött gondnoki házában. Fáradozásunkat csülkös babgulyással és házi kakaós csigával jutalmazták.

Befűtött kemence száradó ruhákkal

Befűtött kemence száradó ruhákkal

Változékony időjárás

Esztergomig szép volt az időnk, sütött a nap, bár a belső hőmérőnk higanyszála nem kúszott magasra. Tokodon viszont óriási villámlásokat láttunk az ablakból este, és az eső másnap már többször jelzett, harmadnap pedig órákra a nyomunkba szegődött. Az éjszakák hidegek voltak, és a szél is gyakran fújt napközben, de erről majd bővebben a kihívásoknál.

Fizikai korlátainkat feszegetjük

Az első napok a megváltozott életmód megszokásával teltek. A korábbi ülőmunkát egyik napról a másikra hátizsákra cserélni nem egyszerű. Egyik szállásunkon megmértük a zsákokat, Zsófi hátán 11 kiló, Gáborén 21. Kemény fizikai edzés mindkettőnknek, de a hideg miatt ruhákat nem lehetett hazaküldeni, a falvak távolsága és a hétvégék miatt valamekkora ételtartalékot is mindig magunknál kellett tartunk. Így maradt a hozzáedződés.

Vacsora az ifjúsági táborban

Vacsora az ifjúsági táborban

5 hozzászólás: A Budai-hegység és a Pilis

  1. Beus szerint:

    Sziasztok! Mért nincs Kedvelem gomb? Én nagyon kedvelem a bejegyzéseket, különösen ezt a 15-eit: “Élő emberrel nem találkoztunk. Igaz, holttal sem.” :D

    További jó vándorlást, itthonról szurkolunk! És jó szívvel mesélünk rólatok ismerőseinknek, ajánljuk linketeket… ;)

    puszi, B

    • Zsófi és Gábor szerint:

      Szia Beus,
      egyelőre a facebook-on lehet like-olni, és szeretnénk minél több dolgot odarakni, hogy kézközelben legyen egy “kedvelem” gomb, ha szükség lesz rá :-)
      Köszi a szurkolást, érezzük! :-)
      Zs&G

  2. Tamás szerint:

    Kitartás,nem mindennapi vállalkozásba kezdtetek.Szurkolok nektek Ajkáról!:)

  3. Kovácsné Piukovics Gabriella szerint:

    Gondolok rátok minden nap! Isten segítsen benneteket, vigyázzatok egymásra! Jó utat, jó időt, jó szállást, jó ételt kívánok! Kovtylla édesanyja

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


2 − 1 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>