Érdekes és szép hagyomány él a sok utat megtett zarándokok közt: sokan gyaloglás után beállnak társaikat szolgálni. Lehetséges önkéntesnek jelentkezni, szállásért és élelemért cserébe, mind az önkormányzatok, mind az egyház és a Szent Jakab Társaság által fenntartott szállásokra is.

A királynő hídja

Carrion de los Condes-ben, a kolostorban különleges múzeumot találtunk. Kívülről érdektelennek látszó egyházi épület, nem is nagyon volt reklámozva, mindössze pár kis teremből állt az egész kiállítás, amely különleges kincset rejtett.

Carrion de los Condes

Úgy alakult, hogy átálltunk a délutáni sétákra, és mivel az idő szép volt, az esték kellemesebbek voltak, mint a forró nappalok, ráadásul az út is biztonságosan járható volt, egyre gyakrabban sétáltunk éjszaka. A városok csendesebbek voltak, és már messziről csodálhattuk a kivilágított panorámát.

Estrella éjjel

Az első igazán komoly kétkedés a gyalogutunkkal kapcsolatban teljesen váratlanul ért minket egy zarándokszálláson. Miután legyalogoltunk több, mint háromezer kilométert, beértünk estére a város 150 fős zarándokszállására, gondolván, ha lehet, akkor sátraznánk a kertben vagy megaludnánk matracon a folyosón.

Naplemente a Meseta felett

Estrella felé tartottunk, amikor a zarándok rádió leadta a hírt: Estrellában fieszta van, lehet menni mulatni hajnalig. Gondoltuk, megnézzük a kempinget, de elég messze esett, ráadásul drága volt és zsúfolt, így bementünk a városba abban a reményben, hogy megszállunk, és este kimegyünk a fiesztára.

Fehér-vörös sokaság