Akárhányszor a kelet-nyugati autópályán jártunk korábban, Melk emlékezetes látkép ezen a szakaszon. Évek óta az emlékezetünkben élt, így szinte „ismerősként” jöttünk. Nagyon szerettük volna közelebbről megnézni, így az útvonalat is errefelé választottuk ki.

Itt már letértünk a Pielachtal zarándokútról, kerékpárutakat és földutakat követtünk Melk felé. A házigazdánk ajánlására útba ejtettük Schallaburgot, egy felújított középkori kastélyt, igaz, zárás előtt nem sokkal értünk oda, így csak kívülről tudtuk megnézni. Ha legközelebb erre járunk, akkor megnézzük a kiállításokat is – ebben az évben bizánci és indiai témájú tárlatok vannak.

Schallaburg - vár és múzeum

Elindultunk Melk felé, de a távolságok a valóságban jóval nagyobbaknak tűntek, mint a térkép szerint. A kerékpáros tájékoztató táblák mindegyike mást mondott, a térkép egy harmadik távolságot, és bárki, akit megkérdeztünk, más és más távolságokat saccolt a falvak között. Ezek után nem meglepő, hogy messze voltunk Melktől, amikor elkezdett ránk esteledni, noha reggel hét óta trappoltunk a cél felé. Öt óra körül még csak Ober Grafendorfban jártunk.

Ober Grafendorf előtt

Mariazell 800m feletti magasságon fekszik, akárcsak a többi „szent hegy” (Josefsberg, Joachimsberg) Annaberg felé, így az első napot ezen a tengerfeletti szinten tettük meg. Utunk zöldellő sípályák mentén vezetett.  Ezen a magasságon már elolvadt a hó, így a falvak csendesek, kihaltak voltak.

Az út mellett vezet a Mariazellerbahn is, egy keskeny nyomtávú vasút, amellyel Sankt-Pöltenig vitethetnénk magunkat egy zarándokút után, az osztrákok legalábbis ezt teszik.

http://www.mariazellerbahn.at/strecke.php

Mariazellben meglátogatott minket a család, és számos újabb felszerelést is hoztak magukkal az otthoni szereteten és az otthoni ízeken kívül. Az első új szerzemény egy Lafuma sátor, amely innentől kezdve a társunkká szegődött.

A célunk az volt, hogy a szállásköltségen tudjunk egy kicsit spórolni, mivel az első napok sokkoló felfedezése volt, hogy a gasthof-ok és wirt-ek nem olcsók, ráadásul háromból két kolostorban is jókora szállásdíjat kértek, a kolostorturizmusnak köszönhetően. Amit a sátorral kaptunk, az ennél jóval több lett: biztonságérzetet, hogy nem függünk többé attól, meddig érünk el. Ha vészhelyzet van, akárhol felverjük a sátrat, a lényeg, hogy ne legyen nagyon szem előtt.

Az eredeti útvonalat otthon az alapján terveztük, amilyen információt sikerült elsőre beszerezni. Így azt gondoltuk, visszamegyünk Bécsbe, és ott térünk rá az osztrák Jakab-útra. Ahogy azonban közeledtünk Mariazellhez, elkezdtünk kérdezősködni, milyen más lehetőségek vannak. Vettünk zarándok könyveket, kaptunk itt-ott információmorzsákat, volt, aki prospektussal segített, volt, aki térképpel. Így sikerült összerakni a lehetőségeket, amelyekből választanunk lehetett.

A jeti lábnyoma