Így érkeztünk meg Salzburgba, ami sok szempontból emlékezetes hely maradt a számunkra. Elsősorban azért, mert átléptük az 1000 km-t!

1000 km - Salzburg!

Néhány napig hagyományos zarándokok voltunk. Megtettük a napi távokat, hol esőben, hol hidegben, hol melegben (gyakran egymást követő napok változott az idő, hol melegre, hol hidegre). Amikor az ember azt gondolná, már nem jöhet meglepetés, ami újra különlegessé teszi az utat.

Szent Jakab útján

A következő néhány nap kevés dolog történt velünk, Linzből említésre méltó a linzer torta, amely egyáltalán nem hasonlít az otthoni „linzer”-re, hanem gyömbéres-mandulás vastag tészta, a tetején eperlekvárral, és rácsos alakban elhelyezett tésztacsíkokkal. Zsófiban felrémlett a történet: valamikor a középkorban ki akarták éheztetni a linzieket, és a helyi pékek a meglévő alapanyagokból, őrölt mandulából sütöttek kenyérfélét, így az ellenség nem járt sikerrel. Sőt, állítólag még az ellenfelet is ezzel „kenyerezték le”.

Kegytemplom a Dunapartról nézve

Zeillern - Szent Jakab templom

Másnap kéz a kézben – eltévedtünk. Elnéztünk egy nyilat, az apró térkép nem segített, és körös-körül, amerre a szem ellátott, minden irányban egyforma dombok, mezők és akácsorok vártak.

Dombok a Duna völgyében

Melkben végre rátértünk a Szent Jakab útra, és bár délre végeztünk, egy fagyi után útnak eredtünk. A két útleírás itt két különböző szakaszon vezet, az egyik az északi Duna parton, a másik a délin. Mi úgy kombináltunk, hogy útba essen két kemping. A Duna-völgyben újabb kerékpárút vezet, amelyről gyönyörű rálátás nyílik a folyóra, így ha elkanyarodtunk, hamar visszataláltunk a folyó mellé.

Vándor, vízierőmű, viszontlátásra Melkben